" Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek Õk az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, de nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem Mert az õ lelkük a holnap házában lakik, ahova ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne próbáljátok õket olyanná tenni, mint ti vagytok, Mert az élet sem visszafelé halad, sem meg nem reked a tegnapban .
Ti vagytok az íj, melyrõl gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és õ feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
mert õ egyként szereti a repülõ nyilat és íjat, amely mozdulatlan."

Khalil Gibran: A gyermekekrõl
(Révbíró Tamás fordítása)