" Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, de nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahova ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok, Mert az élet sem visszafelé halad, sem meg nem reked a tegnapban .
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
mert ő egyként szereti a repülő nyilat és íjat, amely mozdulatlan."

Khalil Gibran: A gyermekekről
(Révbíró Tamás fordítása)

 

 

 

 
Ez az ördög angyali fényben...
   
ÁÁÁÁlati jó!
   
Beeee!
   
Egészen biztos, hogy befér...
   
Béke legyen veled!
   
Hercegnõ
   
Hús-víz
   
Tündér
   
Kint is vagyok...
   
Kukucs!
   
Lábujjhegyen
   
Mese
   
Nem!
   
Ilyen az élet?
   
Utazó