Dávid Attila önmagáról, mások róla
Mint mindenkié, az én életem is korszakolható.
Nagyon gyötör az anyagi szabadság hiánya. Szenvedélyesen
dolgozom, tanulok, élem az életem; de legfõbb dilemmám,
hogy a fent említett szabadságot hogyan tudom részben
megteremteni. Az állandó kényszerítõ erõ
bénítólag hat, a lélegzetvételnyi szüneteket
tudom csak lényegi munkával tölteni. Pedig szerencsésnek
mondhatom magam; nagyjából mûvészeti munkával
keresem a kenyeremet. Nem kellett eddig eladnom magam mint igavonó;
de ez a pallos folyamatosan inog felettem. Tehát korszakok; tanulnom
kéne; új korszak kezdõdik életemben. Fel kellene
készülnöm rá; nincs kitérõ.
94.11.21.
A budapesti Lengyel Intézetben 1994. szeptember 13-án nyílt kiállítás katalógusából:
A mûvészet valamiféle sajátos lelkiismeret, más
eszközökkel kifejezhetetlen kommunikáció. Minden esetben
a lehetõ legszemélyesebb, még ha populáris is.
Rómeó és Júlia a Miskolci Nemzeti Színházban
(részlet)
...vártsága ellenére is váratlan a híres
erkélyjelenet megoldása. Dávid Attila (m.v.) a kétkörös
forgószínpadra épített díszletelemekkel
rendkívül gazdag variációs lehetõséget
teremtett. Ennek ellenére nem mindig helymeghatározó
a díszlet. Sõt, akár jelenet közben is változhat
a kép. Így történik ez az erkélyjelenet esetében
is. Gyönyörûen játszanak a fények, szédítõen
forog a világ, amikor a két fiatal megvallja egymásnak
szerelmét. És ezzel a lendülettel - más feldolgozások
esetében gyakran tapasztalható - statikusságából
is kimozdult a 'nagyjelenet', sikerült megtisztítani az évszázadok
alatt rárakódott teatralitástól.
(Filip Gabriella - Észak-Magyarország, 1995. január 28.)
Amerikai Elektra a Debreceni Csokonai Színházban (részlet)
...A darab egy szigorú fehér viktoriánus házban
játszódik, melynek belsejében homály, feketeség
és bûn dohos szaga várja a Mannon családot. Az
õsök fenyegetõ portréi, az állandóan
égõ gyertyák csak erõsítik a szorongást.
Dávid Attila csodálatos díszleteket álmodott ennek
az atmoszférának a megteremtéséhez: nem valóság-ízûek,
mégis kézzelfoghatóak. Emellett a berendezés utolsó
szöge is felhasználásra kerül, a forgószínpados
megoldás itt módfelett praktikus és hitelessé
teszi a helyszínt.
(Papp Melinda - Egyetemi Élet, 1995. április 18.)
Kabaré a Miskolci Nemzeti Színházban
(részlet)
...Mindent számba véve is merész-nehéz vállalkozás
a világ legkeserûbb kabaréját színre vinni.
A színpadi háttér mindenesetre megvan. Dávid Attila
vendég díszlettervezõnek köszönhetõen
Schneider kisasszony berlini panziója éppolyan, mint egy berlini
Schneider kisasszony panziója a második világháború
küszöbén. A díszlet-ablakon pedig mindebbe látványos
természetességgel ragyog be az ügyesen beállított
mesterséges fény. A Kit-Kat mulató nehéz függönyével
is úgy fordul be elénk, ahogy egy kacér kis lebujhoz
illik. Olcsó, színes égõi jól imitálták
a ragyogást. Hazudják azt, amit a konferanszié: "az
élet itt gyönyörû és a lányok is gyönyörûek".
Merthogy nem azok. Egy ócska berlini mulatóban soha nem is voltak
azok.
(Fázold Helga - Déli Hírlap, 1995. április 25.)
Zbigniew Pindor varsói mûkritikus a Galeria Stowarzyszenia
"Wspó³nota Polska" Kraków 1999. novemberi kiállításának
katalógusában:
Dávid Attila azon alkotók közé tartozik, akik számára
a képzelet világának nincsenek határai; családi
gyökere lengyel és magyar egyaránt. Varsóban született,
ám alkotására születési helyének nincs
jelentõsége, hiszen a kortárs világ univerzális
részének tekinthetõ.
Dávid Attila mûveivel viszonylag nemrég találkoztam;
ekkor olajképeit mutatta meg nekem, némelyik ragadozó
kifejezésû, mások komorak, az emberi sorsot tragédiaként
ábrázolják, tudattalan fájdalmat vagy közeli
katasztrófát mutatnak. A lengyel mûvészet ihletforrás
volt a számára. Tapasztalatainak igazolását kereste
benne. Az efféle összehasonlítás mindig felemásra
sikerül, amikor olyan mûvész alkotásáról
kell beszélni, aki legfontosabb munkáit Magyarországon
alkotta, ám a Lengyelország iránti érzelem, legalábbis
gondolkodásmódjában megmarad.
Dávid Attila azt vallja, hogy nincs a mûfajok között
határ, számára minden mûvészeti tevékenység
akkor létezhet, ha átlépi a mûfaji határokat.
Ezeket a határokat Attila színpadi munkásságában
igyekszik átlépni.
Egy alkalommal tanulmányai idõszakára - tehát
arra, ami a számára igen fontos - így emlékezik:
"A fõiskolán kétévenként indult díszlettervezõ
szak. Úgy gondoltam, a katonai szolgálat után fennmaradó
évet legjobb egy színházban töltenem, díszítõmunkásként."
Dávid Attila számos magyarországi színháznak
dolgozott. Határon túl díszlettervezõként
mûködött egyebek közt a híres, olasz Cinecittában
is. Jelmeztervezéssel is foglalkozott. Szenvedéllyel alkotó
mûvész. Színházi munkáiban és festészetében
egyaránt látható a középeurópai melankólia,
az univerzális kulturális gyökerek felkutatásának
igénye.
A mûvész elragadtatásának forrásai nem egyértelmûek,
meghívást jelentenek arra, hogy nehéz választások
során át utazzunk a mûvészetben és az életben.
Ha képei csak részét fogják képezni annak,
amit el akart mondani életérõl, szemléljük
õket szimpátiával, mert a Dávid Attila által
meghozott nehéz döntés mûvészetérõl
szólnak.
Látványtervezõ
(Romániai Magyar Szó, 2001. febr. 27.)
/.../ Kolozsvárott, a Rigolettóban dolgozik. Díszletét
és jelmezét tervezte. Mint látványtervezõ,
a Mátyás a vérpadon c. rockoperában ügyködik.
A Kriza Ágnes-emlékmûsorban rendkívül látványos
keretet biztosít vetített képekbõl és összeszedett
díszletekbõl, melyeket másképpen csoportosít
és új hatású játszóteret képez
ki, elérvén azt a hatást, hogy a lényegében
koncert-elõadás elveszti koncertjellegét és elõadássá
lényegül át.
Mint mondta, soha nem az õ vágyai teljesülnek. Számára
az fontos, hogy az adott darabban találja meg azt, amit tõle
elvárnak, azt kibontsa és úgy megtervezze, hogy azzal
mindenki meg legyen elégedve. Eddig több mint 100 darabnak, köztük
nem egy operának is készített díszletet, kosztümöt.
Közben fest, grafikázik, a tavaly elindult egy kiállítássorozata
Lengyelországban, melyet szeretne folytatni. Eddig 10 egyéni
kiállítása volt, melyek fogadtatása arra sarkallja,
hogy ezt az utat továbbjárja.
- Megbízatásakor mibõl indul ki?
- Az én szakmám a legkönnyebb a világon. Ennél
könnyebb szakma nincs. Rengeteg adottságból áll:
tehát, milyen a színpad azon a bizonyos helyen, színházban?
Milyenek a körülmények? Milyenek a mûhelyek? Mire képesek?
Mennyi az idõ? Mennyi a pénz? Ki a rendezõ? Ha ezeket
az ember sorba teszi, már kész is van a dolog.
Csomafáy Ferenc
Az Országos Lengyel Önkormányzat által szervezett
kiállítás katalógusához készült
szöveget Dávid Attila a kórházban diktálta;
a megfogalmazás a katalógus igényei szerint harmadik
személyû:
Dávid Attila
35 éves. Díszlet- és jelmeztervezõ, grafikus,
festõ.
A budapesti Képzõmûvészeti Fõiskola, valamint
a római Centro Sperimentale di Cinematografia elvégzése
után, 1993-tól kezdve egy rövid évtized alatt a
magyarországi színházi élet jelentõs tervezõjévé
vált. Közel száz megvalósult színpadi terv
fûzõdik a nevéhez, például: Az ember tragédiája
(Debrecen, 1996), A dzsungel könyve (Bp., Pesti Színház,
1996), West Side Story (Szegedi Szabadtéri Játékok, 2000),
valamint hazai és külföldi, önálló és
gyûjteményes kiállítások, például:
budapesti Lengyel Intézet - 1994, krakkói Galeria Format - 1999,
Varsói Magyar Intézet - 1999-2000; ugyanakkor számos
könyv- és folyóirat-illusztráció, plakátterv
és belsõépítészeti terv is.
Az egyetemi hallgatók felkérésére négy
szemeszteren át díszlettervezést tanított a Budapesti
Mûszaki Egyetem Építész Szakkollégiumában.
Egy gyermek apja.
Ez a pálya 2001. október 4-én konstatált leukémiás
megbetegedésével megtört. Kórházi kezelése
azóta is folyik; ambíciói töretlenek.
2002 õszén várható Budapesten korszakzáró
kiállítása.
2002.05.19.
Dávid Attila utolsó jegyzetfüzetébõl
Elõször megtanultam kérni. Utána megtanultam elfogadni.
Hosszú ideig éltem úgy, hogy aktívan éltem
az életemet, végeztem a dolgomat, de nem bocsátkoztam
kitérõkbe, csalóka konfliktusokba, hiszen a küzdelem
meggyõzõdésem szerint soha sem mások, hanem magunk
ellen folyik.
Az élet így szép, ahogy van.
Ennek ára természetesen az lett, hogy gyengének és
sebezhetõnek hitt a többi ember, tehát a támadások
megtaláltak, bár nem foglalkoztam velük.
Elsõ kegyelmi állapot.... stb. A kiút kegyelme: nem minden
rajtam áll. Nem kell gyötörnöm magam, hogy minden feladatot
magam végezzek el, hiszen nálam sokkal nagyobb hatalmak állnak
velem szemben. A gõgöm elmúlt.
Viszont nem találtam a helyem a világban. A bajok, problémák,
az élet "dolgai" felemésztettek. Szépen, módszeresen
összeomlott az életem. Gondoltam, kitartok, Isten megsegít;
de a feladatot nem találtam a rengeteg tennivaló közt.
Csontfájdalom, leukémia, halálos betegség, azonnal
zárt kórterem; kérdés, hogy valaha kikerülök-e
élve. És ez sokáig fog tartani, ha sikerül is; és
magatehetetlenné teszi az embert. Be vagyok zárva, ki vagyok
szolgáltatva, megállt az életem. (Biztos?) Én
lettem a legfontosabb, eddig soha nem tartottam így: azt hittem, önzés.
Ráadásul a "támadások" felerõsödtek,
viszont a reménytelenség legnagyobb társa, a hit azonnal
ott terem.
Eltelt azóta 8 hónap. Mindig türelmes voltam, büszke
vagyok rá; viszont mindig magamban vezettem le a haragomat, dühömet,
azaz magam emésztettem vele, nem tudtam kiengedni. Na, most pláne!
Arról nem is beszélve: hol a helyem ebben a világban?
Az élet szép. Életben kell maradni; ez számít
elsõként.
Uram segíts! Ha úgy gondolod, hogy be kell fejeznem: miért
ez a halogatás; hagyod, hogy gyötrõdjem, szenvedjek; elfogadjam
a tönkremenést, bármit feláldozzak! Bármit
feláldozok: Érted, Tiéd az életem! Odaadom, Tõled
kaptam; használtam jól-rosszul, próbáltam jól.
Megnyugodtam. A feszültség kijött. Második kegyelem:
pünkösd, ma. Itt a Szentlélek; eljött, érzem,
velem van, velem marad, megtaláltam a helyem az életben: tudom,
mi a dolgom, tudom, mi lesz a dolgom, tudom, hogy a legnagyobb és legszeretõbb
erõ velem van, mögöttem áll, a javamat akarja.
Tele vagyok energiával, vállalom a szükséges szenvedést
is, értelme van, akarom viszont az életet: az összes szépségével
és csodájával. Tudom, hogy dolgom van a hátralévõ
életemben, és tudom, hogy mi az.
Boldog vagyok! Hála Neked, Uram!
2002. Pünkösdvasárnap
Dávid Attila (1967-2002) színházi munkái
(saját maga által összeállított lista)
(d-j: a díszleten kívül a jelmez is D. A. tervezése)
Fõiskolai díszlet (és jelmez-) tervek:
Eurüpidész: Elektra, 1988. (d-j)
Tóth Ede: A falu rossza, 1988. (d-j)
Arthur Miller: Alku, 1989. (d-j)
Lope de Vega: A hõs falu, 1989.
Shakespeare: Rómeó és Júlia, 1989. (d-j) (rendezõtanár:
Garas Dezsõ)
Muszorgszkij: Borisz Godunov, 1990. (d-j) (rendezõtanár: Kerényi
Miklós Gábor)
Boldizsár Miklós: A hõs (TV-játék), 1991.
(d-j) (rendezõtanár: Szõnyi G. Sándor)
Megvalósult díszlet (és jelmez-) tervek:
1. Eshner: Gergõ király - r: Kolos István - Arany János
Színház, 1990.
2. Szomory Dezsõ: Az utolsó Hammerstein - r: Molnár József
- Színház és Filmmûvészeti Fõiskola,
1990. (film)
3. Bornemissza Péter: Magyar Elektra - r: Kerényi Imre - Színház
és Filmmûvészeti Fõiskola, 1991.
4. Sztravinszkij: Mavra (d-j) - r: Kerényi Miklós Gábor
- Budapesti Kamaraopera, 1991.
5. Vidovszki László: Nárcisz és Echo (d-j) -
r: Kerényi Miklós Gábor - Budapesti Kamaraopera, 1991.
6. Hervé: Na, Nebáncsvirág - r: Kerényi Miklós
Gábor - Honvéd Együttes, 1991.
7. Táncrend - (rövidfilm) - Mispál Attila, Balázs
Béla Stúdió, 1991.
8. Fehér Klára: Ez az ország eladó - r: Kazimír
Károly - Budapesti Kamara Színház, 1991.
9. Interoperett-gála - r: Kovács István, ZDF-MTV-ORF,
1991.
10. Bruno Maderna: Satirycon (d-j) - r: Bruno Berger - Budapesti Kamaraopera,
1992.
11. Janaèek: A napló (d-j) - r: Bruno Berger - Budapesti Kamaraopera,
1992.
12. Mro¿ek: A nyílt tengeren (d-j) - r: Péntek Csilla
- Accademia Silvio d'Amico, Róma, 1992.
13. Shakespeare: Macbeth (d-j) - r: Cesare Appolito - Teatro Agora, Róma,
1992.
14. A mi cellánk - balett (d-j) - koreográfus: Juronics Tamás
- Szegedi Nemzeti Színház, 1992.
15. Molnár Ferenc: Liliom - r: Babarczy László - Vígszínház,
1993.
16. Orfeusz - balett (d-j) - koreográfus: Juronics Tamás - Szegedi
Nemzeti Színház 1993
17. HD's Club - balett (d-j) - koreográfus: Juronics Tamás -
Szegedi Nemzeti Színház, 1993.
18. Regenezis - balett (d-j) - koreográfus: Juronics Tamás -
Közép Európa Táncszínház, 1993.
19. Lehár Ferenc: Víg özvegy - r: Bor József - Debreceni
Csokonai Színház, 1993.
20. Richard Crane: Karamazov testvérek (d-j) - r: Phaynia Williams
- Új Színház Alapítvány, 1993.
21. Goldoni: Mirandolina - r: Árkosi Árpád - Debreceni
Csokonai Színház, 1993.
22. Ibsen: Hedda Gabler - r: Lengyel György - Debreceni Csokonai Színház,
1994.
23. Molnár Ferenc: Disznótor a Lipótvárosban -
r: Benedek Miklós - Színház és Filmmûvészeti
Fõiskola, 1994.
24. Mihail Bulgakov: Mester és Margarita (d-j) - r: Köllõ
Miklós - Közép Európa Táncszínház,
1994.
25. Verdi: Rigoletto (d-j) - r: Bruno Berger - Kolozsvári Magyar Opera
1994
26. Mascagni: Parasztbecsület - r: Kürthy András - Debreceni
Csokonai Színház, 1994.
27. Leoncavallo: Bajazzók - r: Kürthy András - Debreceni
Csokonai Színház, 1994.
28. O'Neil: Amerikai Elektra - r: Lengyel György - Debreceni Csokonai
Színház, 1995.
29. Shakespeare: Rómeó és Júlia - r: Hegyi Árpád
Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 1995.
30. Fejes Endre: Jóestét nyár, jóestét
szerelem - r: Bagossy László - Nyíregyházi Móricz
Zsigmond Színház, 1995.
31. Tom Stoppard: Ez az igazi - r: Valló Péter - Pesti Színház,
1995.
32. Cander-Ebb: Kabaré - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci
Nemzeti Színház -1995.
33. Pergolesi: Úrhatnám szolgáló - r: Kürthy
András - MTV, 1995.
34. Dosztojevszkij-Szakonyi: A félkegyelmû - r: Lengyel György
- Debreceni Csokonai Színház, 1995.
35. Scribe: Egy pohár víz - r: Hegyi Árpád Jutocsa
- Miskolci Nemzeti Színház, 1995.
36. Mozart: Figaro házassága - r: Lengyel György - Debreceni
Csokonai Színház, 1996.
37. Kipling-Dés-Békés-Geszti: A Dzsungel Könyve
- r: Hegedûs D. Géza - Pesti Színház, 1996.
38. Jacobi: Leányvásár - r: Majoros István - Miskolci
Nemzeti Színház, 1996.
39. Shakespeare: Periklész - r: Szikora János - Debreceni Csokonai
Színház, 1996.
40. Schiller: Ármány és szerelem - r: Hegyi Árpád
Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 1996.
41. Donizetti: A szerelmi bájital - r: Kürthy András -
Hilton, Dominikánus udvar - Budapest, 1996.
42. Madách: Az ember tragédiája - r: Lengyel György
- Debreceni Csokonai Színház, 1996.
43. Mátyás, az igazságos (rockopera) - r: Kürthy
András - Kolozsvári Magyar Opera, 1996.
44. Tóth Ede: A falu rossza - r: Schwajda György - Szolnoki Szigligeti
Színház, 1996.
45. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok - r: Pincés István
- Debreceni Csokonai Színház, 1997.
46. Hair - r: Bagó Bertalan - Szolnoki Szigligeti Színház,
1997.
47. Rossini: A sevillai borbély - r: Selmeczi György - Szolnoki
Szigligeti Színház, 1997.
48. Hello Dolly - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti
Színház, 1997.
49. Shakespeare: A velencei kalmár - r: Schwajda György - Szolnoki
Szigligeti Színház, 1997.
50. Szophoklész: Antigoné - r: Müller Péter Sziámi
- Miskolci Nemzeti Színház, 1997.
51. Napsugár fiúk - r: Robert Sturm - Szolnoki Szigligeti Színház,
1997.
52. Gogol: A revizor - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti
Színház, 1998.
53. Frederick Leowe - A. Jay Lerner: My Fair Lady - r: Schwajda György
- Szolnoki Szigligeti Színház, 1998.
54. Lehár: A mosoly országa - r: Hegyi Árpád Jutocsa
- Miskolci Nemzeti Színház, 1998.
55. Shakespeare: Hamlet - r: Müller Péter Sziámi - Miskolci
Nemzeti Színház, 1998 .
56. Erkel: Bánk bán - r: Hegyi Árpád Jutocsa -
Miskolci Nemzeti Színház, 1998.
57. Berstein: West Side Story - r: Majoros István - Miskolci Nemzeti
Színház, 1999.
58. Tenessee Williams: Orpheusz alászáll - r: Árkosi
Árpád - Miskolci Nemzeti Színház, 1999.
59. Thorton Wilder: A mi kis városunk - r: Hegedûs D. Géza
- Pesti Színház, 1999.
60. Shakespeare: III. Richárd - r: Csizmadia Tibor - Miskolci Nemzeti
Színház, 1999.
61. Puccini: Bohémélet - r: Hegyi Árpád Jutocsa
- Miskolci Nemzeti Színház, 2000.
62. Bernstein: West Side Story - r: Kerényi Miklós Gábor
- Szegedi Szabadtéri Játékok, 2000.
63. Edward Albee: Nem félünk a farkastól - r: Fehér
György - Miskolci Nemzeti Színház, 2000.
64. Bertold Brecht: A szecsuáni jóember - r: Forgács
Péter - Miskolci Nemzeti Színház, 2000.
65. Shakespeare: A velencei kalmár - r: Hegyi Árpád Jutocsa
- Miskolci Nemzeti Színház, 2001.
66. Viva Verdi! (operagála) - r: Kürthy András - Kolozsvári
Magyar Opera, 2001.
67. Rose: 12 dühös ember - r: Peter Hackett - Miskolci Nemzeti Színház,
2001.
68. Donizetti: A szerelmi bájital - r: Keselyák Gergely - Miskolci
Nemzeti Színház, 2002.
