"Elõször megtanultam kérni. Utána megtanultam elfogadni. Hosszú ideig éltem úgy, hogy aktívan éltem az életemet, végeztem a dolgomat, de nem bocsájtkoztam kitérõkbe, csalóka konfliktusokba, hiszen a kûzdelem meggyõzõdésem szerint soha nem mások, hanem magunk ellen folyik."

Dávid Attila

Ezek a képek az én kedvenceim Ati munkái közül.

Valamennyi itt megjelenõ kép szerzõi joga a mûvész örökösének tulajdona. (Természetesen)

A megjegyzéseket én írtam. Nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni! :)

 

 

 

Dávid Attila önmagáról, mások róla

 

Mint mindenkié, az én életem is korszakolható. Nagyon gyötör az anyagi szabadság hiánya. Szenvedélyesen dolgozom, tanulok, élem az életem; de legfõbb dilemmám, hogy a fent említett szabadságot hogyan tudom részben megteremteni. Az állandó kényszerítõ erõ bénítólag hat, a lélegzetvételnyi szüneteket tudom csak lényegi munkával tölteni. Pedig szerencsésnek mondhatom magam; nagyjából mûvészeti munkával keresem a kenyeremet. Nem kellett eddig eladnom magam mint igavonó; de ez a pallos folyamatosan inog felettem. Tehát korszakok; tanulnom kéne; új korszak kezdõdik életemben. Fel kellene készülnöm rá; nincs kitérõ.
94.11.21.

 

A budapesti Lengyel Intézetben 1994. szeptember 13-án nyílt kiállítás katalógusából:

A mûvészet valamiféle sajátos lelkiismeret, más eszközökkel kifejezhetetlen kommunikáció. Minden esetben a lehetõ legszemélyesebb, még ha populáris is.
Rómeó és Júlia a Miskolci Nemzeti Színházban (részlet)
...vártsága ellenére is váratlan a híres erkélyjelenet megoldása. Dávid Attila (m.v.) a kétkörös forgószínpadra épített díszletelemekkel rendkívül gazdag variációs lehetõséget teremtett. Ennek ellenére nem mindig helymeghatározó a díszlet. Sõt, akár jelenet közben is változhat a kép. Így történik ez az erkélyjelenet esetében is. Gyönyörûen játszanak a fények, szédítõen forog a világ, amikor a két fiatal megvallja egymásnak szerelmét. És ezzel a lendülettel - más feldolgozások esetében gyakran tapasztalható - statikusságából is kimozdult a 'nagyjelenet', sikerült megtisztítani az évszázadok alatt rárakódott teatralitástól.
(Filip Gabriella - Észak-Magyarország, 1995. január 28.)

 

Amerikai Elektra a Debreceni Csokonai Színházban (részlet)
...A darab egy szigorú fehér viktoriánus házban játszódik, melynek belsejében homály, feketeség és bûn dohos szaga várja a Mannon családot. Az õsök fenyegetõ portréi, az állandóan égõ gyertyák csak erõsítik a szorongást. Dávid Attila csodálatos díszleteket álmodott ennek az atmoszférának a megteremtéséhez: nem valóság-ízûek, mégis kézzelfoghatóak. Emellett a berendezés utolsó szöge is felhasználásra kerül, a forgószínpados megoldás itt módfelett praktikus és hitelessé teszi a helyszínt.
(Papp Melinda - Egyetemi Élet, 1995. április 18.)

 

Kabaré a Miskolci Nemzeti Színházban
(részlet)
...Mindent számba véve is merész-nehéz vállalkozás a világ legkeserûbb kabaréját színre vinni. A színpadi háttér mindenesetre megvan. Dávid Attila vendég díszlettervezõnek köszönhetõen Schneider kisasszony berlini panziója éppolyan, mint egy berlini Schneider kisasszony panziója a második világháború küszöbén. A díszlet-ablakon pedig mindebbe látványos természetességgel ragyog be az ügyesen beállított mesterséges fény. A Kit-Kat mulató nehéz függönyével is úgy fordul be elénk, ahogy egy kacér kis lebujhoz illik. Olcsó, színes égõi jól imitálták a ragyogást. Hazudják azt, amit a konferanszié: "az élet itt gyönyörû és a lányok is gyönyörûek". Merthogy nem azok. Egy ócska berlini mulatóban soha nem is voltak azok.
(Fázold Helga - Déli Hírlap, 1995. április 25.)


Zbigniew Pindor varsói mûkritikus a Galeria Stowarzyszenia "Wspó³nota Polska" Kraków 1999. novemberi kiállításának katalógusában:

Dávid Attila azon alkotók közé tartozik, akik számára a képzelet világának nincsenek határai; családi gyökere lengyel és magyar egyaránt. Varsóban született, ám alkotására születési helyének nincs jelentõsége, hiszen a kortárs világ univerzális részének tekinthetõ.
Dávid Attila mûveivel viszonylag nemrég találkoztam; ekkor olajképeit mutatta meg nekem, némelyik ragadozó kifejezésû, mások komorak, az emberi sorsot tragédiaként ábrázolják, tudattalan fájdalmat vagy közeli katasztrófát mutatnak. A lengyel mûvészet ihletforrás volt a számára. Tapasztalatainak igazolását kereste benne. Az efféle összehasonlítás mindig felemásra sikerül, amikor olyan mûvész alkotásáról kell beszélni, aki legfontosabb munkáit Magyarországon alkotta, ám a Lengyelország iránti érzelem, legalábbis gondolkodásmódjában megmarad.
Dávid Attila azt vallja, hogy nincs a mûfajok között határ, számára minden mûvészeti tevékenység akkor létezhet, ha átlépi a mûfaji határokat. Ezeket a határokat Attila színpadi munkásságában igyekszik átlépni.
Egy alkalommal tanulmányai idõszakára - tehát arra, ami a számára igen fontos - így emlékezik: "A fõiskolán kétévenként indult díszlettervezõ szak. Úgy gondoltam, a katonai szolgálat után fennmaradó évet legjobb egy színházban töltenem, díszítõmunkásként."
Dávid Attila számos magyarországi színháznak dolgozott. Határon túl díszlettervezõként mûködött egyebek közt a híres, olasz Cinecittában is. Jelmeztervezéssel is foglalkozott. Szenvedéllyel alkotó mûvész. Színházi munkáiban és festészetében egyaránt látható a középeurópai melankólia, az univerzális kulturális gyökerek felkutatásának igénye.
A mûvész elragadtatásának forrásai nem egyértelmûek, meghívást jelentenek arra, hogy nehéz választások során át utazzunk a mûvészetben és az életben. Ha képei csak részét fogják képezni annak, amit el akart mondani életérõl, szemléljük õket szimpátiával, mert a Dávid Attila által meghozott nehéz döntés mûvészetérõl szólnak.


Látványtervezõ
(Romániai Magyar Szó, 2001. febr. 27.)

/.../ Kolozsvárott, a Rigolettóban dolgozik. Díszletét és jelmezét tervezte. Mint látványtervezõ, a Mátyás a vérpadon c. rockoperában ügyködik. A Kriza Ágnes-emlékmûsorban rendkívül látványos keretet biztosít vetített képekbõl és összeszedett díszletekbõl, melyeket másképpen csoportosít és új hatású játszóteret képez ki, elérvén azt a hatást, hogy a lényegében koncert-elõadás elveszti koncertjellegét és elõadássá lényegül át.
Mint mondta, soha nem az õ vágyai teljesülnek. Számára az fontos, hogy az adott darabban találja meg azt, amit tõle elvárnak, azt kibontsa és úgy megtervezze, hogy azzal mindenki meg legyen elégedve. Eddig több mint 100 darabnak, köztük nem egy operának is készített díszletet, kosztümöt. Közben fest, grafikázik, a tavaly elindult egy kiállítássorozata Lengyelországban, melyet szeretne folytatni. Eddig 10 egyéni kiállítása volt, melyek fogadtatása arra sarkallja, hogy ezt az utat továbbjárja.
- Megbízatásakor mibõl indul ki?
- Az én szakmám a legkönnyebb a világon. Ennél könnyebb szakma nincs. Rengeteg adottságból áll: tehát, milyen a színpad azon a bizonyos helyen, színházban? Milyenek a körülmények? Milyenek a mûhelyek? Mire képesek? Mennyi az idõ? Mennyi a pénz? Ki a rendezõ? Ha ezeket az ember sorba teszi, már kész is van a dolog.

Csomafáy Ferenc


Az Országos Lengyel Önkormányzat által szervezett kiállítás katalógusához készült szöveget Dávid Attila a kórházban diktálta; a megfogalmazás a katalógus igényei szerint harmadik személyû:

Dávid Attila

35 éves. Díszlet- és jelmeztervezõ, grafikus, festõ.
A budapesti Képzõmûvészeti Fõiskola, valamint a római Centro Sperimentale di Cinematografia elvégzése után, 1993-tól kezdve egy rövid évtized alatt a magyarországi színházi élet jelentõs tervezõjévé vált. Közel száz megvalósult színpadi terv fûzõdik a nevéhez, például: Az ember tragédiája (Debrecen, 1996), A dzsungel könyve (Bp., Pesti Színház, 1996), West Side Story (Szegedi Szabadtéri Játékok, 2000), valamint hazai és külföldi, önálló és gyûjteményes kiállítások, például: budapesti Lengyel Intézet - 1994, krakkói Galeria Format - 1999, Varsói Magyar Intézet - 1999-2000; ugyanakkor számos könyv- és folyóirat-illusztráció, plakátterv és belsõépítészeti terv is.
Az egyetemi hallgatók felkérésére négy szemeszteren át díszlettervezést tanított a Budapesti Mûszaki Egyetem Építész Szakkollégiumában.
Egy gyermek apja.
Ez a pálya 2001. október 4-én konstatált leukémiás megbetegedésével megtört. Kórházi kezelése azóta is folyik; ambíciói töretlenek.
2002 õszén várható Budapesten korszakzáró kiállítása.

 

2002.05.19.
Dávid Attila utolsó jegyzetfüzetébõl

Elõször megtanultam kérni. Utána megtanultam elfogadni. Hosszú ideig éltem úgy, hogy aktívan éltem az életemet, végeztem a dolgomat, de nem bocsátkoztam kitérõkbe, csalóka konfliktusokba, hiszen a küzdelem meggyõzõdésem szerint soha sem mások, hanem magunk ellen folyik.
Az élet így szép, ahogy van.
Ennek ára természetesen az lett, hogy gyengének és sebezhetõnek hitt a többi ember, tehát a támadások megtaláltak, bár nem foglalkoztam velük.
Elsõ kegyelmi állapot.... stb. A kiút kegyelme: nem minden rajtam áll. Nem kell gyötörnöm magam, hogy minden feladatot magam végezzek el, hiszen nálam sokkal nagyobb hatalmak állnak velem szemben. A gõgöm elmúlt.
Viszont nem találtam a helyem a világban. A bajok, problémák, az élet "dolgai" felemésztettek. Szépen, módszeresen összeomlott az életem. Gondoltam, kitartok, Isten megsegít; de a feladatot nem találtam a rengeteg tennivaló közt. Csontfájdalom, leukémia, halálos betegség, azonnal zárt kórterem; kérdés, hogy valaha kikerülök-e élve. És ez sokáig fog tartani, ha sikerül is; és magatehetetlenné teszi az embert. Be vagyok zárva, ki vagyok szolgáltatva, megállt az életem. (Biztos?) Én lettem a legfontosabb, eddig soha nem tartottam így: azt hittem, önzés. Ráadásul a "támadások" felerõsödtek, viszont a reménytelenség legnagyobb társa, a hit azonnal ott terem.
Eltelt azóta 8 hónap. Mindig türelmes voltam, büszke vagyok rá; viszont mindig magamban vezettem le a haragomat, dühömet, azaz magam emésztettem vele, nem tudtam kiengedni. Na, most pláne!
Arról nem is beszélve: hol a helyem ebben a világban?
Az élet szép. Életben kell maradni; ez számít elsõként.
Uram segíts! Ha úgy gondolod, hogy be kell fejeznem: miért ez a halogatás; hagyod, hogy gyötrõdjem, szenvedjek; elfogadjam a tönkremenést, bármit feláldozzak! Bármit feláldozok: Érted, Tiéd az életem! Odaadom, Tõled kaptam; használtam jól-rosszul, próbáltam jól.
Megnyugodtam. A feszültség kijött. Második kegyelem: pünkösd, ma. Itt a Szentlélek; eljött, érzem, velem van, velem marad, megtaláltam a helyem az életben: tudom, mi a dolgom, tudom, mi lesz a dolgom, tudom, hogy a legnagyobb és legszeretõbb erõ velem van, mögöttem áll, a javamat akarja.
Tele vagyok energiával, vállalom a szükséges szenvedést is, értelme van, akarom viszont az életet: az összes szépségével és csodájával. Tudom, hogy dolgom van a hátralévõ életemben, és tudom, hogy mi az.
Boldog vagyok! Hála Neked, Uram!

2002. Pünkösdvasárnap

 

 

Dávid Attila (1967-2002) színházi munkái
(saját maga által összeállított lista)
(d-j: a díszleten kívül a jelmez is D. A. tervezése)


Fõiskolai díszlet (és jelmez-) tervek:
Eurüpidész: Elektra, 1988. (d-j)
Tóth Ede: A falu rossza, 1988. (d-j)
Arthur Miller: Alku, 1989. (d-j)
Lope de Vega: A hõs falu, 1989.
Shakespeare: Rómeó és Júlia, 1989. (d-j) (rendezõtanár: Garas Dezsõ)
Muszorgszkij: Borisz Godunov, 1990. (d-j) (rendezõtanár: Kerényi Miklós Gábor)
Boldizsár Miklós: A hõs (TV-játék), 1991. (d-j) (rendezõtanár: Szõnyi G. Sándor)

Megvalósult díszlet (és jelmez-) tervek:
1. Eshner: Gergõ király - r: Kolos István - Arany János Színház, 1990.
2. Szomory Dezsõ: Az utolsó Hammerstein - r: Molnár József - Színház és Filmmûvészeti Fõiskola, 1990. (film)
3. Bornemissza Péter: Magyar Elektra - r: Kerényi Imre - Színház és Filmmûvészeti Fõiskola, 1991.
4. Sztravinszkij: Mavra (d-j) - r: Kerényi Miklós Gábor - Budapesti Kamaraopera, 1991.
5. Vidovszki László: Nárcisz és Echo (d-j) -
r: Kerényi Miklós Gábor - Budapesti Kamaraopera, 1991.
6. Hervé: Na, Nebáncsvirág - r: Kerényi Miklós Gábor - Honvéd Együttes, 1991.
7. Táncrend - (rövidfilm) - Mispál Attila, Balázs Béla Stúdió, 1991.
8. Fehér Klára: Ez az ország eladó - r: Kazimír Károly - Budapesti Kamara Színház, 1991.
9. Interoperett-gála - r: Kovács István, ZDF-MTV-ORF, 1991.
10. Bruno Maderna: Satirycon (d-j) - r: Bruno Berger - Budapesti Kamaraopera, 1992.
11. Janaèek: A napló (d-j) - r: Bruno Berger - Budapesti Kamaraopera, 1992.
12. Mro¿ek: A nyílt tengeren (d-j) - r: Péntek Csilla - Accademia Silvio d'Amico, Róma, 1992.
13. Shakespeare: Macbeth (d-j) - r: Cesare Appolito - Teatro Agora, Róma, 1992.
14. A mi cellánk - balett (d-j) - koreográfus: Juronics Tamás - Szegedi Nemzeti Színház, 1992.
15. Molnár Ferenc: Liliom - r: Babarczy László - Vígszínház, 1993.
16. Orfeusz - balett (d-j) - koreográfus: Juronics Tamás - Szegedi Nemzeti Színház 1993
17. HD's Club - balett (d-j) - koreográfus: Juronics Tamás - Szegedi Nemzeti Színház, 1993.
18. Regenezis - balett (d-j) - koreográfus: Juronics Tamás - Közép Európa Táncszínház, 1993.
19. Lehár Ferenc: Víg özvegy - r: Bor József - Debreceni Csokonai Színház, 1993.
20. Richard Crane: Karamazov testvérek (d-j) - r: Phaynia Williams - Új Színház Alapítvány, 1993.
21. Goldoni: Mirandolina - r: Árkosi Árpád - Debreceni Csokonai Színház, 1993.
22. Ibsen: Hedda Gabler - r: Lengyel György - Debreceni Csokonai Színház, 1994.
23. Molnár Ferenc: Disznótor a Lipótvárosban - r: Benedek Miklós - Színház és Filmmûvészeti Fõiskola, 1994.
24. Mihail Bulgakov: Mester és Margarita (d-j) - r: Köllõ Miklós - Közép Európa Táncszínház, 1994.
25. Verdi: Rigoletto (d-j) - r: Bruno Berger - Kolozsvári Magyar Opera 1994
26. Mascagni: Parasztbecsület - r: Kürthy András - Debreceni Csokonai Színház, 1994.
27. Leoncavallo: Bajazzók - r: Kürthy András - Debreceni Csokonai Színház, 1994.
28. O'Neil: Amerikai Elektra - r: Lengyel György - Debreceni Csokonai Színház, 1995.
29. Shakespeare: Rómeó és Júlia - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 1995.
30. Fejes Endre: Jóestét nyár, jóestét szerelem - r: Bagossy László - Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 1995.
31. Tom Stoppard: Ez az igazi - r: Valló Péter - Pesti Színház, 1995.
32. Cander-Ebb: Kabaré - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház -1995.
33. Pergolesi: Úrhatnám szolgáló - r: Kürthy András - MTV, 1995.
34. Dosztojevszkij-Szakonyi: A félkegyelmû - r: Lengyel György - Debreceni Csokonai Színház, 1995.
35. Scribe: Egy pohár víz - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 1995.
36. Mozart: Figaro házassága - r: Lengyel György - Debreceni Csokonai Színház, 1996.
37. Kipling-Dés-Békés-Geszti: A Dzsungel Könyve - r: Hegedûs D. Géza - Pesti Színház, 1996.
38. Jacobi: Leányvásár - r: Majoros István - Miskolci Nemzeti Színház, 1996.
39. Shakespeare: Periklész - r: Szikora János - Debreceni Csokonai Színház, 1996.
40. Schiller: Ármány és szerelem - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 1996.
41. Donizetti: A szerelmi bájital - r: Kürthy András - Hilton, Dominikánus udvar - Budapest, 1996.
42. Madách: Az ember tragédiája - r: Lengyel György - Debreceni Csokonai Színház, 1996.
43. Mátyás, az igazságos (rockopera) - r: Kürthy András - Kolozsvári Magyar Opera, 1996.
44. Tóth Ede: A falu rossza - r: Schwajda György - Szolnoki Szigligeti Színház, 1996.
45. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok - r: Pincés István - Debreceni Csokonai Színház, 1997.
46. Hair - r: Bagó Bertalan - Szolnoki Szigligeti Színház, 1997.
47. Rossini: A sevillai borbély - r: Selmeczi György - Szolnoki Szigligeti Színház, 1997.
48. Hello Dolly - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 1997.
49. Shakespeare: A velencei kalmár - r: Schwajda György - Szolnoki Szigligeti Színház, 1997.
50. Szophoklész: Antigoné - r: Müller Péter Sziámi - Miskolci Nemzeti Színház, 1997.
51. Napsugár fiúk - r: Robert Sturm - Szolnoki Szigligeti Színház, 1997.
52. Gogol: A revizor - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 1998.
53. Frederick Leowe - A. Jay Lerner: My Fair Lady - r: Schwajda György - Szolnoki Szigligeti Színház, 1998.
54. Lehár: A mosoly országa - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 1998.
55. Shakespeare: Hamlet - r: Müller Péter Sziámi - Miskolci Nemzeti Színház, 1998 .
56. Erkel: Bánk bán - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 1998.
57. Berstein: West Side Story - r: Majoros István - Miskolci Nemzeti Színház, 1999.
58. Tenessee Williams: Orpheusz alászáll - r: Árkosi Árpád - Miskolci Nemzeti Színház, 1999.
59. Thorton Wilder: A mi kis városunk - r: Hegedûs D. Géza - Pesti Színház, 1999.
60. Shakespeare: III. Richárd - r: Csizmadia Tibor - Miskolci Nemzeti Színház, 1999.
61. Puccini: Bohémélet - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 2000.
62. Bernstein: West Side Story - r: Kerényi Miklós Gábor - Szegedi Szabadtéri Játékok, 2000.
63. Edward Albee: Nem félünk a farkastól - r: Fehér György - Miskolci Nemzeti Színház, 2000.
64. Bertold Brecht: A szecsuáni jóember - r: Forgács Péter - Miskolci Nemzeti Színház, 2000.
65. Shakespeare: A velencei kalmár - r: Hegyi Árpád Jutocsa - Miskolci Nemzeti Színház, 2001.
66. Viva Verdi! (operagála) - r: Kürthy András - Kolozsvári Magyar Opera, 2001.
67. Rose: 12 dühös ember - r: Peter Hackett - Miskolci Nemzeti Színház, 2001.
68. Donizetti: A szerelmi bájital - r: Keselyák Gergely - Miskolci Nemzeti Színház, 2002.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hervé: Na, nebántsvirág
színházi plakát, 1991

     
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bánat, 1988

     
 

"...S dúlt hiteknek kicsoda állít, káromkodásból katedrálist..."
Nagy László

 

 

 

 

 

 

Katedrális, 1992

     
 

 

 

 

 

Dosztojevszkij-Szakonyi:
A félkegyelmû - látványterv, 1995

     
 

Elérhetetlen és csak árad, és árad.
Oda kéne feljutni, de látod, hogy lehetetlen.

 

 

 

 

Exit

     
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Grafika

     
 

Ha keresnéd Olaszországban, nem találnád meg. És amikor már nem keresed, egyszercsak ott van elõtted.

 

 

 

 

Grafika

     
 

Olyan izgalmas tud lenni, ha elmerengsz rajta, és eszedbe juttatja a pillanatot amikor ugyan így elmerengtél egy izgalmas szögleten.

Tiszta Zen... :)

 

 

 

 

Grafika

     
 

Egy fejfa-kerítés?
Hátborzongató

 

 

 

 

 

 

Grafika

     
 

Kedves falusi emlékeket idézõ

 

 

 

 

 

 

Grafika

     
 

Létezik bárki, aki nem lágyul el egy ilyen édes sikátor láttán?

 

 

 

 

 

 

Grafika

     
 

És létezik bárki, aki nem állna meg, hogy megvárja, mit fog csinálni a macska?
(szerintem macska...)

 

 

 

 

 

Grafika

     
 

Báááá! Ocsmányság... :)

 

 

 

 

 

 

Grafika, 1989

     
 

Hihetetlenül szexi.
Olyan Júlia puncija...

 

 

 

Grafika, 1990

     
 

Mintha a házuk udvara lenne.
Egy távoli, gyerekkori emlékkép a félelmetes hátsó lépcsõházzal.
Pedig nem ilyen.

 

 

Grafika, 1990

     
 

Pfujj! A fülledt erotika!

 

 

 

 

 

Grafika, 1992

     
 

Elõször a hidat látod meg, azután a fekete-fehéret, azután a kuporgó alakot, azután a nyüzsgõ valamiket és rettegni kezdesz...

 

 

 

 

Cím nélkül, 2000

     
 

 

 

 

2002 július 24.-én elment.

 

 

 

 

 

 

Dzsida: Nagycsütörtök, 2001

     
 

Olyan természetességgel simul bele a sötét alak a háttérbe mintha csak valami jel sejlene fel a papíron.

 

 

 

 

 

 

 


Pózna,1993

     
 

 

 

Mintha egy réges régi Dickens könyvbõl hullott volna ki...

 

 

 

 

 

 

Cím nélkül, 1990

     
  Tenessee Williams: Orfeusz alászáll – látványterv vázlat, 1998
     
 

 

 

 

 

Látványterv a Cinecittában,1992
(ennek díszletei között készült a fotó ami az oldal tetején látható)

     
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vakolat, 1992

     
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vízesés, 1991