Cím: HP-GYU

Író: Bé-S
E-mail: kiddonoire@yahoo.fr

Jogok:
A HP univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona.
A LOTR univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. R. R. Tolkien jogutódjának tulajdona.

Nekünk az öröm marad :)

Rating: 18+- os is…kissé

Státusz: folyamatban

Megjegyzés:


Tartalom:HP, LOTR

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

 

23. JELENÉSEK JELENÉSE

 

Draco Malfoy, a maga tizen - akárhány évével, a szõke hajával és a világítóan fehér arcával elszántan lépett ki a kúriából.
Átfutott a fején, hogy talán többé nem is jön ide vissza… vagy ki tudja, milyen állapotban…
- Draco! - kiáltott utána az apja. Piton alig ismert rá most, annyira sebezhetõnek tûnt ez a varázsló; szemeiben valódi félelem tükrözõdött.
- Malfoy. Nem ellenkezhetsz a Nagyúrral. - szólalt meg mögötte a bájitalmester.
- Nem dobom oda az egyetlen fiamat!
- Vigyázz az érzelmeidre, Malfoy! A Nagyúr játszi könnyedséggel átlát rajtad!
- Érdekel is engem! És téged? Mit izgat?!
- Ha majd kapod a Crutiatusokat, érdekelni fog! És engem is, ha aztán majd rajtam csattan az ostor! - tört ki Piton.
- Tudod is te, milyen az, ha a fiadat viszed a vérpadra! Még most is magad miatt aggódsz!
Piton valóban nem tudta, és nem is akarta érezni ezt a kegyetlen érzést.
- Nos, rendben. Csinálj, amit akarsz. Én megyek. - és elegáns mozdulattal hoppanált, hátrahagyva a két szõkét.
Nem érdekelte különösebben, mit fog csinálni velük Voldemort. Malfoy pontosan tudta, hogy egyszer eljön ez az idõ is. Amikor a kis Malfoy is beáll a seregbe!
- Sereg, na persze! - horkant fel Piton, mielõtt átlépte volna a pokol kapuján. Aztán rendezte gondolatait, és benyitott.
- Piton! - hörgött máris a hang, mely a legborzalmasabb volt a világon, és talán még azon túl is… / 'Vajon a másvilágon is õ lenne a legnagyobb úr? Nyilván nem, mert akkor nem tiltakozna annyira, hogy oda kerüljön…' /
- Nagyúr! - hajolt meg Piton.
- Ismét csak egyedül?!
- Uram. Dumbledore beleegyezett, hogy elhozzam…
- Na, és akkor hol van az a kis undormány hernyó kölyök?!
- Nem Roxfort - ból jövök.
- A rendkívül izgalmas magánéleted titkaival másokat traktálj! - üvöltött fel csikorgó, éles hangon Voldemort, és lecsapott Pitonra.
A fájdalom marta, égette a varázslót, és amikor lihegve vonaglott a földön, csak akkor hagyta abba a vörös szemû uraság a kínzást.
- Tehát?!
- Uram… - nyögte Piton, - a következõ alkalomkor itt lesz Potter…
- Ezt a saját érdekedben ajánlom, Piton. - váltott hányingerkeltõen mézesmázos hangnemre Voldemort. - Tudod, hogy fájna elvesztenem az egyik legjobb szolgámat…
- Igen, uram…
- Most kotródj félre. Azt hiszem, új vendég érkezik!
Ekkor nyílt az ajtó, és belépett a két Malfoy. Szõkén. Falfehéren és bátortalanul.
- Nocsak! Malfoy és Malfoy! - tápászkodott fel Voldemort. Draco ereiben meghûlt a vér az érzéstõl, ami elfogta. Sokkal több volt, mint félelem. Jeges rettegés kúszott fel a torkán, mely fojtogatta, és szinte a lélegzete is elakadt…
- Nagyúr! - hajolt meg idõsebbik Malfoy, majd a fiát is erre kényszerítette.
- Hagyd, Lucius! Majd megtanulja. Idõvel. - röhögött fel kegyetlenül a sötét mágus. - Fiam! Gyere közelebb!
De Draco nem mozdult. Lebénult, és minden idegszála azt súgta neki: menekülj!
- Draco! - sziszegte Lucius, még mindig elõrehajolva. - Menj már!
- Nocsak, nocsak! A kisfiú megrettent netán?! - csikorogta Voldemort. - Ebben is az apádra hasonlítasz! Rettegsz! Érzem a levegõben! Ahogy apád retteg tõlem minden egyes alkalomkor!
Piton oldalról látta a jelenetet, és felfelé görbítette óvatosan a szája szélét.
' Malfoy itt pitizik, miközben majd' összehugyozza magát! Draco szintúgy! '
Voldemort kimondta az Imperiust a gyerekre, mire õ készségesen közelebb lépett hozzá. Mereven a padlót bámulta, de Voldemort parancsára felnézett.
Amikor Draco végre a vörösen lángoló, pokoli szemekbe pillantott, csak tátogásra futotta erejébõl, és elájult.
Voldemort elsöprõ kacaja átszáguldott a termen, és Lucius Malfoy fülében csattant a legnagyobbat.
- A fiad nem méltó arra, hogy közénk álljon, Lucius! Egy gyáva féreg! Még Potter is jobb nála! De az információra szükségem van, amit tud a látókõrõl! Ezért most mindenki menjen ki! Egyedül maradok ezzel a kis nyomoronccal, és meglátjuk, mire lesz hasznos! Kifelé!
A terem hamar kiürült, és Lucius is kitámolygott. Nem nézett senkire, csak elõre. Mintha hályog lett volna a szemén, foltokat látott, megannyi színes, ugráló foltocskát, de egyebet nem.
- Draco… - suttogta maga elé.
- Csak az agyát tapogatja át. - szólt Piton szárazon.
- Hallgass el, te undorító denevér! - sziszegte Lucius, és kígyós botját elõhúzva kirontott a romos kastélyból.
- Na, ennek befellegzett! Jól bemutatta a kölykét! - röhögött valaki.
- Törõdj a magad dolgával! - csattant Piton hangja.
- Na, mi az, Piton?! Kebelbarátok lettetek Malfoy - jal? Pedig úgy tudtam, csak a neje keblei érdekelnek…
- Azt hiszem, Avery, a Nagyúr most fog hívatni… ilyen gondolatokkal én nem állnék eléje… - közölte Piton egykedvûen, majd arrébb lépett.
Voltaképp nyugodt volt, hisz Dumbledore és õ lépéselõnyben voltak azzal, hogy Draco - t már jóval ezelõtt kikérdezték a palantírról, majd törölték a veszélyes információkat az agyából. De mindent nem semmisíthettek meg, mert Voldemort nem ostoba. Ha nem talál emléket a gyerek fejében, azonnal rájön, hogy valaki törölte azokat. Most sem biztos egészen, hogy nem fog - e gyanút…
Aztán jöhet az utolsó felvonás…
Piton remélte, hogy Dumbledore már beszélt Potterrel, és nem neki kell megint… a Gyûrûhordozást még nem említette senki a kölyöknek… és bár mindent megtesz az öregnek üdvöske, azért nem árt az óvatosság…
És Piton azzal is tisztában volt, hogy Voldemort elé csak õ fog jönni Potterrel.
' Remek lesz! ' - húzta el akaratlanul is a száját.
Bentrõl semmi nem hallatszott.
Draco minden bizonnyal még ájultan hevert a jéghideg kövön, miközben Voldemort az agyát kutatta rendületlenül…

Lucius kibotorkált a kastély elé, ahol leült az egyik nagy sziklára. Eszébe sem jutott, hogy itt kéjelgett a feketeséggel nem is oly rég…
Ám valaki jött, hogy eszébe juttassa…
- Ismét itt?
- Hogy? - kapta fel a fejét a férfi, és meglátta a csaknem meztelen nõt. Gyönyörû volt és istentelenül kívánatos.
- Hát elfelejtettél? - csücsörített a szajha, és Lucius - nak máris merevedése támadt… miközben a fiát Voldemort kínozta…
- Dehogy… - nyögte a varázsló, mert a lány már az ölében nyúlkált, letérdelt, és megmarkolta a kemény, ágaskodó hímvesszõt. Malfoy mennyei érzések közepette lebegett, és nem érdekelte semmi…
Aztán a lány lekapta azt a kevés ruhadarabot is, amit még viselt, és a férfit befogadva rátelepedett.
Lucius nyögései elhaltak a pusztában, bentrõl senki nem érzékelt semmit, hogy kint mi történik, csak a nagyúr csikorgott elégedetten, mert egyszerre látta a két Malfoy gondolatait…
A fekete nõ olyan volt, mint egy köldökzsinór közte és Lucius között. Minden információ rajta keresztül csordogált át Voldemort - hoz…
Látta Lucius kételyeit, félelmeit, rettegését a fiáért, s gyûlöletét Piton ellen…
- Ez az! - kiáltott fel Voldemort, mert szinte õ is érezte a kéjt, amit Lucius élt át, csak õ más formában… kimondhatatlan elégedettséggel töltötte el, ha két ember gyûlölködésének lehetett tanúja. Lucius utálata egyre csak nõtt Piton felé, és a nagyúr ezt pontosan tudta.
Amikor Malfoy a csúcsra ért, megremegett a világ. A lány õrjöngött és dobálta magát, miközben félelmetesen kacagott. Luciust ez még jobban feltüzelte…
Aztán lassan
Minden
Megszûnt.
A pusztaság visszatért, a fájdalom megkétszerezõdött… s a szajha eltûnt.
Lucius hirtelen nem tudta, álmodta - e ezt az egészet, de aztán lenézett, és nyitott slicce elárulta, ez bizony valóságos volt…s egy apró fekete tincs rejtõzött a bal tenyerében…

Ekkor tért magához Narcissa Malfoy, és ekkor érezte meg, hogy valami nagy baj történt a fiával…
- Draco… - zokogott fel. - Merlin, segíts! Hol a fiam?! - és lassan kitántorgott a szalonból. Alig emlékezett rá, hogy mi is történt, de azt érezte, hogy valami nagyon rossz folyik most gyermekével…

Voldemort aztán hirtelen abbahagyta a legilimenciát. Féregfarkot kiküldte Malfoy - ért és Pitonért.
- Nagyúr! - hajolt meg Piton határozottan, s egy oldalpillantást vetett a kölyök testére, mely ugyanott és ugyanúgy feküdt, ahogy elájult alig fél órája.
- Nagyúr… - szólt rekedten Lucius.
- A fiad. Vidd. - köpte Voldemort. - És tûnjetek a szemem elõl!
- Igenis. - Lucius fellebegtette a gyereket, és kilépett a terembõl.
- Piton! Tudod a dolgod. Ha hívlak, hozod Pottert. És vele a Hatalmat!
- Természetesen, nagyúr.
- Takarodj te is!
Piton is kiment, a két Malfoy még ott várakozott a hallban. Lucius nyaka teljesen megduzzadt, Draco pedig egyelõre eszméletlenül lebegett.
- Malfoy. El kell látni a sebedet 12 órán belül. Különben szívhatod a vért. - lépett mellé Piton.
- Veled fogom kezdeni! - vicsorgott Lucius. - Csinálj valamit Draco - val, aztán tûnj el!
- Köszönöm a kedves invitálást. Milyen kellemes barát vagy.
- Barátod a hóhér!
- Nos?
- Mi nos?!
- Itt nem tudlak ellátni titeket.
- Engem hagyj békén!
- Hát, ha vámpírrá válsz, félek, Draco nagyon elapátlanodik. - közönyösködött Piton.
- Azt szeretnéd, mi?! - lendítette meg kígyós botját Lucius. - Eljössz velem, és rendbe raksz mindkettõnket!
- Sajnálom, neked kell eljönnöd velem! - emelte fel Piton a hangját. - Nekem van gyógyitalom, nem neked. Ha ápolást akarsz, jössz. - ezzel Piton hoppanált.
Lucius iszonyú mérge ismét fellángolt, de nem tehetett mást, kis idõ múlva követte Pitont. Draco testével hoppanált Roxmorts - ba, onnan pedig felsietett Piton nyomában Roxfort - ba.

Narcissa, habár elég rossz állapotban volt, rögtön tudta, merre induljon. Magára kapott valamit, amiben nem érezte azt, hogy átjárja mindenét valami õrjítõ izzás, ám rá kellett jönnie: ez belõle fakad…
Kilépett az alkonyi szélbe, s hoppanált. ( má lassan nem tudom követni magamat sem, milyen napszak van éppen-J a szerk. )
Roxmorts fõutcáján egy lélek nem járt akkor, mikor a szõke hajú nõ elindult a kastély irányába…

Piton elõrement, jócskán, s feloldotta a védõbûbájt az ajtaján. Nem érdekelte, jön - e Malfoy vagy sem, s amikor kopogtak, nem nyitott ajtót, csak kiszólt.
- Tehát mégis kell a segítségem!
- Igen… magad is tudod, Perselus!
- Narcissa?! - rohant az ajtóhoz a varázsló. - Mit keresel itt?!
- Valami történik velem… Perselus!
- Akárcsak velem! És a fiammal! - szólt egy hang a nõ mögött, amitõl megdermedt.
- Malfoy. Hozd be Draco - t. - intett Piton. Malfoy átadta neki a gyereket.
- Narcissa, te kurva! - köpte a szõke mágus, és megvetõen a nejére nézett. - Amint kiteszem a lábam otthonról, rohansz ehhez?!
- Ez itt megmenteni készül a fiad életét. - jegyezte meg Piton szárazon, s lefektette a fiút a keskeny ágyra.
- Lucius! Te vadbarom! - karmolta meg a férfi arcát az asszony hatalmas körmeivel.
- Mit képzelsz?! - és Malfoy úgy arcon csapta a nõt, hogy az a kõpadlón landolt.
- Malfoy! Fejezd be! Az acsarkodást tartogassátok otthonra! Nem vagyok kíváncsi az idilli jelenetekre! - dörrent Piton, és kis híján rácsapta az ajtót Lucius - ra.
- Lásd el a sebemet, vagy Merlinre esküszöm, megmarlak, ha a vérembe kerül a vámpírság! - fenyegetõzött a szõke.
- Vámpír?! - sikoltott Narcissa.
- Igen, egyetlenem! - villámlottak a szürke szemek. - Te szabadítottad rám! Te ócska…
- Gyerünk, Malfoy. - avatkozott közbe Piton, betessékelve Lucius - t, majd felhúzta a nõt a földrõl. Narcissa belekapaszkodott Piton - ba, mint egy fuldokló az utolsó szalmaszálba, ám a mágus lerázta magáról.
- Ne ringasd illúziókba magad! - sziszegte neki barátságtalanul; aztán a nõt is betuszkolta az ajtón.
- Szóval, Piton! Mi baja a fiamnak?! - dobolt ujjaival az asztal lapján Lucius, miközben Piton löttyöt kevert neki, majd egy fehér anyagra öntötte, ami beszívta magába a lila keveréket, és átadta Malfoy - nak. - Nyomd a nyakadra.
- Mégis, hová?! Itt még tükör sincs!
- Ide! - szorította oda a rongyot Piton, annyira, hogy Lucius kissé fulladozni kezdett.
- Eressz!
- Tartsd oda magadnak!
Lucius dühösen lerázta Piton kezét, majd átvette a szövetet és felszisszent.
- Mi a franc ez?!
- Ne akard tudni. Legyen elég annyi, hogy nem leszel vámpír. Ha mégis, akkor nyírd ki magad. - ironizált Piton.
- És Draco? - remegett Narcissa.
- Semmi baja, azon kívül, hogy kijött rajta az öröklött betegség!
- Miféle öröklött betegség?! - nézett Lucius meredten Pitonra.
- A menthetetlen gyávaság! - közölte a bájitalmester, majd Narcissa felé fordult. - Minek jöttél?
- Inkább menthetetlenül gyáva legyen valaki, mintsem olyan, akivel az a gond, hogy él! - szûrte fogai közt kegyetlenül Lucius, majd elkapta a neje karját. - Szóval, aranyom! Minek is vagy te itt?!
- Nem tartozom beszámolóval neked! - és Narcissa szembeköpte urát. Lucius már emelte a kígyós botot, de Piton megállította.
- Malfoy. A gyávaság legfõbb ismérve, hogy nálad gyengébbre emelsz kezet!
- A bölcs tudós! Piton! Ne tégy úgy, mintha nem tudnád, miért van itt ez a ribanc! Gyerünk, Piton! Farkat elõ! Dugd meg nyugodtan elõttem, nem zavar. Sõt! Egyáltalán nem érdekel… Habár nem értem, mit eszel ezen a nõn… még arra sem képes, hogy ellássa asszonyi teendõit az ágyban! - és Lucius Draco felé fordult.
- Te barom! - átkozódott Narcissa. - Perselus! Segíts a fiamon!
- Mondtam már: semmi baja! Erõsítõfõzetet adagolok neki, aztán vigyétek innen! - félrelökte Malfoy - t, Draco száját kinyitotta, majd beletöltött valamit. A fiú lassan kezdett ébredezni, ám kábasága nem múlt el. Nem szólt, csak nézte anyját és apját.
- Mi van vele?! - sikkantott a nõ. - Hisz azt mondtad, meg kell menteni az életét! Perselus!
- Ne drámázz, Narcissa! Megmondtam, hogy semmi! Vigyétek haza, pár óra múlva jobban lesz. - Piton kitárta az ajtót, ám legnagyobb megdöbbenésére Dumbledore és Harry álltak ott… s kíváncsian nézték a jelenetet.
- Igazgató úr! - szólt Piton meglepve.
- Perselus! És a Malfoy család. Milyen kellemes meglepetés. - mosolygott az öreg. - Ismét Draco - val van gond?
- Ahhoz magának vajmi kevés köze van! - szólt flegmán Lucius, és kitessékelte a nõt majd a fiát Pitontól, de még visszanézett, s abban a pillantásban semmi jót ígérõ nem volt…
- Nos, Perselus, remélem, nem zavarunk. - csukta be az ajtót Dumbledore.
'Óh, dehogy! Minden vágyam az, hogy Potter pofáját nézhessem…!'
- Nem, uram. - húzta el Piton a száját, ám a fõmágus mintha olvasott volna a gondolataiba, kissé megvillantotta hihetetlenül kék szemét.
- Elhoztam Harry - t, / Látom! Hisz itt áll, mint egy tuskó! /, mert ideje beavatnunk a küldetés részleteibe.
- Ha így látja jónak… - nézett Dumbledore - ra Piton.
- Igen. Most azonban én is maradok, ha megengedi. - és leült Piton kedvenc foteljába. - Harry, foglalj helyet. Persze, ha Piton professzor sem bánja.
- Nem. - szûrte Piton a fogai közt nyögvenyelõsen.
Harry leült egy székre, a lehetõ legtávolabb Pitontól. Nem nézett rá, mert gyûlölte ezt a fekete halálmadarat, hiába bizonygatta neki Hermione, hogy Piton nem olyan gonosz, mint amilyennek Ron és Harry látja…
Nem hitt neki.
Ez a varázsló velejéig romlott, gonosz, és mindenkit átver! Még Dumbledore - t is! Harry keze ökölbe szorult, alig bírta türtõztetni magát.
Legszívesebben Piton torkának esett volna.
- … és ezért kell, hogy velünk gyere, Harry. - hallotta a gyerek az igazgató szavait, eddig fel sem tûnt neki, hogy az aggastyán hozzá beszél.
- Hogy? Elnézést… - pirult el Harry.
- Az a minimum, hogy odafigyelsz minden idegszáladdal, ha hozzád beszélnek! - förmedt rá Piton, de Dumbledore leintette.
- Semmi baj, Harry. Jól vagy?
- Igen, uram, elnézést még egyszer. Figyelek.
- Jól is teszed!
- Perselus, kérem.
Piton elhallgatott, de továbbra is gyûlölködve méregette a kölyköt.
Képtelen volt nem gyûlölni!
Ez a sátán fattya!
Kis féreg!
A felfuvalkodott James sarja, és Black kis kedvence!
Életében és halála küszöbén sem hagyják békén õt… legalábbis Piton így érezte… és az elmúlást is egyre közelebb érezte magához.
Ez lesz az utolsó
Nagy
Jelenete
A Nagyúrral.
Nagy szavak.
Nagy tettek.
Nagy
Úr.
Nagyon köszönök mindent!

Valaki elbukik, és miért is ne õk lennének azok?!
Amibe Potter belefog…
- Perselus. Ön szerint menni fog Harry - nek a józan gondolkodás, amikor Tom elõtt fog állni? - szegezte neki a kérdést a fõmágus, kizökkentve ezzel a bájitalmestert romantikus merengésébõl.
- Elnézve Potter gyenge idegrendszerét, kiszámíthatatlan, mennyit bír, és mi fog történni. - felelte sötéten Piton.
- Bízzunk benne, hogy Ön látja rosszul. - emelkedett fel Dumbledore, és kissé rosszallóan nézett vissza Pitonra. - Harry? Azt hiszem, mindent tudsz. A válaszodra várunk már csak.
- Hogyan? - kapta oda a tekintetét Piton. - Azt hittem, ez eldöntött tény, uram!
- Harry - nek meg kell adni a választás lehetõségét. Senkitõl nem várhatjuk el, hogy parancsra cselekedje azt, amit mi kérünk Harry - tõl.
- Jól gondold meg, Potter, mit válaszolsz! - sziszegte Piton egyre türelmetlenebbül. Az idegeire ment ez a finomkodás! Ha nem viszi Voldemort elé a kölyköt…
- Igen. - szólt csendesen a fiú.
- Tehát velünk jössz? Segítesz a Gyûrûhordozónak és barátainak visszajutni a saját korukba? - mosolygott rá bíztatóan Dumbledore.
- Igen, uram. Kötelességem.
- Még, hogy kötelessége…
- Tessék, Perselus?
- Semmi, uram. - morogta Piton. - Potter jön. Mindent elmondtunk neki.
- Így van. Most felmegyünk Frodó - hoz, ön pedig várja a hívást… - intett az igazgató, s kiballagott, szemüveges kedvencével a nyomában.
- Várom, várom! Hívás. Magának csak ennyi! Mást sem teszek, csak a HÍVÁST VÁROM! - tört ki Pitonból a mondat, miután Harry becsukta maga mögött az angol tölgybõl készült, tömör ajtót, s dühében mindent levert az íróasztalról; aztán lazán visszavarázsolta a dolgokat.
Feje lüktetett, izmai egyre erõsebben dolgoztak, annyira feszült volt; nem lett volna képes ellazulni.
Az utolsó küldetés kimenetele sok mindentõl függött, s ebben vajmi kevés szerep jutott Perselus Pitonnak. Jól tudta ezt, s éppen ezért aggódott.
A 'ha azt akarod, hogy minden jól süljön el, csináld magad!' címû örökérvényû igazság lebegett a szeme elõtt, mely ars poeticának is elment volna… mindenesetre nála eddig tökéletesen mûködött…
Csak semmi külsõ segítség!
- Ha nem számítjuk ide Dumbledore arany szívét! Egyedül nem sokra mentem volna a Wizengamot elõtt, amikor a Sötét Jegy éppen csak elhalványodott a karomon… - mormogta bele a homályba Piton, s lehuppant a székébe.
Már nem sok volt hátra.
Valahol messze gyülekeztek a fellegek, s a villám lecsapni készült.

( folyt. Köv. )