Cím: HP-GYU

Író: Bé-S
E-mail: kiddonoire@yahoo.fr

Jogok:
A HP univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona.
A LOTR univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. R. R. Tolkien jogutódjának tulajdona.

Nekünk az öröm marad :)

Rating: 18+- os is…kissé…vagy nagyon…


Státusz: folyamatban

Megjegyzés:


Tartalom:HP, LOTR

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

 

22. SZÁZSZOR KIMONDOTT SZÓ

 

- Draco? - szólt a gyerekre Piton, amikor visszatérve a pincébe, õt találta az ajtaja elõtt lézengeni. - Mit keresel te itt?!
- Én…
- Igen? - várakozott Piton, holott tudta: Draco Malfoy most nem lesz képes értelmesen beszélni. Valami agyrém dolog történt, és a fiú gyötrelmes állapotban volt… ezt a bájitaltan tanár akkor is megmondta volna, ha nem látja azt, amit látott, miközben egyik löttyét kevergette.
- Gyere. - húzta be aztán a sápatag kölykök a laboratóriumba talárjánál fogva. Leültette és italt adott neki; fél szemmel pedig a kihûlt üstre pillantott. A baljós fõzet abban ülepedett… feketeséget jósolva.
- Jönnie kell! - szakadt ki Draco - ból a mondat, melyet alig bírt befejezni, mert szinte sikoltott már. - Az anyám! Az apám… - és zokogni kezdett.
- Semmi szükség az ilyen drámára! - csattant fel Piton. Idegesítette a fiú gyengesége, és dühítette, hogy megrettent, Õ, Perselus Piton, ettõl a feljajdulástól.
- Felfogta?! Haldoklik!! - ordított Draco hatalmasat.
- Senki nem haldoklik. Ezt te is tudod. - jegyezte meg csöndesen Piton, és még egy adag fõzetet nyomott a fiú kezébe.
- Ne itasson a mérgeivel!
- Mondd el, mi történt. - Piton ignorálta a gyerek ellenkezését, miközben szuggerálta, hogy hajtsa már FEL azt a nyomorult nyugtatóitalt.
- Semmi! Vagyis… nem tudom!
- Mit láttál? Szedd össze magad! - förmedt a kölyökre. Sápadt arca annyira Narcissát idézte fel… olyan fájdalmasan… büntetni akarta Draco - t, amiért Narcissára hasonlít.
- Hazahívott apám… nemrég… mentem, és… Roxmorst - ban… egy lány, majdnem elmentem vele, de…
- Ne hablatyolj!
- Beléptem a szalonba, vagyis nem teljesen be… és anyám a szõnyegen feküdt, apám a nyakát szorongatta…
- Biztos ez? - remegett meg Piton szája, de csak éppen, hogy…
- Nem, nem biztos… valamit csinált… de apám inge véres volt…
- Mitõl?
- Mit tudom én! - süvöltötte Draco. - Jöjjön már! Menjünk!
- Elõbb meg kell nyugodnod. Semmi szükségem egy ilyen idegbeteg kölyökre az úton!
- Nem tudok megnyugodni! - pattant fel a gyerek.
- Akkor eszedben juthatna, hogy nem hiába adtam azt a fõzetet! - villámlott Piton szeme. - Idd meg, vagy bezárlak ide, és addig ki nem jössz, amíg meg nem jön az eszed!
Draco nem mert ellenkezni most az egyszer.
Felhörpintette.
Valami túláradó nyugalom gyûrûzött szét benne, melytõl kitisztult a feje, és lenyugodott.
- Most, hogy így visszatért az emberi mivoltod, mehetünk. Csak egy pillanat.
Draco nem szólt, mert nem akart szólni. Felesleges lett volna minden szájtépés. Még a legapróbb mondat is…
Piton odament az üsthöz, melyben már teljesen masszává hûlt a zöldes bájital, s belepillantott. Tiszta volt, mentes minden feketeségtõl és látomástól…
Pedig alig két órája valóságos ámokfutást rendezett Piton elméje, mert olyat látott, ami nem ígért semmi jót.
Néhanapján, tartja a babona, a fõzetek jelenést mutathatnak, amikor valami rettenetes változás toporog a küszöbön. Teljesen váratlanul bukkanhat fel egy - egy ilyen látomás. Talán éppen akkor, amikor a legnagyobb a szélcsend.
Piton a zöld löttyben pusztulást látott, s valami vörös, imbolygó árnyat…
Éppen ez idõ tájt kapta el az egykori bögyös vörös Lucius Malfoy - t a farkánál fogva…
A mély sóhaj akaratlanul tört fel a fekete hajú varázslóból. Az üstöt lefedte, majd útiköpenyét magára terítve kitessékelte Draco - t a helyiségbõl, õ maga lezárta védõbûbájjal az ajtót, és a gyerek után eredt.
- Hoppanálni fogunk. - szólt mereven Piton, amikor Roxmorts - ba értek.
- De én…
- Draco, legalább hülyének ne nézz. - pillantott rá a mágus szinte elnézõen.
- Rendben. - adta meg magát a gyerek. - Tudok hoppanálni. És szoktam is.
- Ennélfogva elvárom, hogy a majdani vizsgán elsõre átmenj! Gyerünk.
És Piton eltûnt. Draco közvetlenül utána, fél percen belül.


***

Dumbledore komoly aggodalmát fejezte ki Aragorn - nak. Frodó állapota rosszabb volt, mintsem, hogy magukkal cipelhessék és kitegyék két ilyen sötét, gonosz lélek találkozásának…
- Jó Dumbledore! Gondolod, ez a terv, amit a sötét hajú mágus kifõzött, végrehajtható?
- Aragorn, nem fogok hazudni: rendkívül veszélyes. Ám nincs más megoldás. Frodó viszont nem jöhet velünk. Félek, nem élné túl.
- Jaj! Uram! Varázsló úr! Ne! - ugrott fel Samu. - Nem, nem engedem! Gandalf rám bízta!
- Samu. Hidd el, Frodónak nem esik bántódása. Ezt senki nem akarja.
- Csak Szarumán és Szauron… - cuppogta bele a csöndbe Gimli, majd jókorát szívott a pipájából. Legolas kissé elmosolyodott, de ez csak egy olyan apró, szinte láthatatlan mozdulat volt részérõl, mint amikor õszi hajnalokon ködöt sóhajt a világ.
- Akkor mi légyen, jó uram? - kérdezte kissé szorongva a Kósza.
- A Gyûrûre szükség van.
- De ha Frodó nem megy…
- Mást kell kinevezni Gyûrûhordozónak…
- Ezt senkitõl nem lehet kívánni, jó mágus! - ingatta a fejét Aragorn.
- Valóban, most mégis erre kényszerülünk. - tárta szét karjait az öreg, és Frodóra nézett. - Kissé megszabadulna a tehertõl.
- Kire gondolsz, jó uram?
- Arra a fiúra, aki egyedül legyõzte Voldemortot. Harry Potterre.
Hallgatag csend ülte meg a szobát, miután Dumbledore kiejtette e szavakat. Nyilvánvalóan mindannyian egyre gondoltak: mi lesz, ha Harry - t is beszippantja a Gyûrû álnok ereje? Ha majd a varázsa alá vonja, s nem ereszti? Ha Szauron és Voldemort egyszerre, együttes erõvel legyûrik a fiatal fiút?
- Nincs más megoldás, Aragorn. Meg kell próbálnunk. Harry iszonyú erõvel rendelkezik. Meg fogja találni a kiutat, bármi lesz. - szólt halkan Dumbledore, majd kisétált, ám még egy bíztató pillantást vetett egyenként mindegyik kedves vendégre.

Az idõs, bölcs mágus megérzéseire támaszkodott az elmúlt számos évtizedben, és most is bizonyos volt afelõl, hogy Harry nem FOG kudarcot vallani.
Õk lehet, hogy elbuknak, a küldetés sikertelen lesz, de Harry átbukdácsol az akadályokon.
Mert õ ilyennek született.
Ha megsemmisülnek, ha elvesznek, az nem Harry miatt lesz.
Nem volt elfogult az aggastyán, csupán tisztában volt vele, ki is az a Harry Potter. Feltétlen bizalma akkor kezdõdött, amikor a kis csecsemõt elõször a karjában tartotta, a friss heggel a homlokán, s ez a bizalom csak erõsödött az évek folyamán. Túlzás lenne azt állítani, hogy rá építette a tervet Dumbledore, hisz voltaképp Piton öntötte szavakba, mit tegyenek… és õ soha nem bízna Harry - ben.
Piton - nál csupán eszközként jött szóba a fiú, villámhárítóként…
' Mióta megszülettél, közöd van a Nagyúrhoz! Kellesz, mert te leszel a villámhárító!'

Dumbledore bízott mindkettejükben.
Így bizton remélte: nyert ügyük van.

***

Piton és Draco, amint megérkeztek a hatalmas Malfoy - kúria elé, körbepillantottak. Semmi rendkívüli világvége - hangulat és látvány nem fogadta õket, noha Draco - és titokban Piton is - fel volt készülve valami olyasmire… lángoló kastély, halott Narcissa a füvön… tébolyult Lucius…
- Menjünk már be! - rohant a kapuhoz a gyerek.
- Draco. Mostantól mögöttem a helyed. - szögezte le Piton, és belépett a míves kapun.
- Malfoy! - kiáltott fel.
- Végre, hogy itt vagy, te ócska kókler! - jött ki egyre véresebben Lucius a szalonból.
- Apám! Mi van any…
- Anyádnak semmi baja! - szûrte a fogai közt Malfoy. - Kint maradsz!
- Nem!
- Draco. Menj a szobádba. - vágott közbe Piton.
- Mi az?! Már a sajátodnak érzed a fiamat?!
- Lucius. Jó lenne, ha most nem ezzel törõdnél. Ahogy elnézem, szép kis harapást kaptál, és a saját érdekedben remélem, hogy Narcissától.
Draco ijesztõen sápadt arca világított, amikor apját és Pitont vizslatta.
- Menj fel. - szólt Lucius, majd beviharzott a szalonba. Piton Draco - ra nézett, aztán követte a szõke szépséget.
- Halljuk, Malfoy: mi ez az egész?! - tette keresztbe Piton a karjait. - Egyszer a gyereked van a halálán, máskor az asszony. A következõ te leszel? - ironizált egy sort.
- Remek a humorod, Piton! Valami… történt.
- Nahát! El sem hinném, ha nem hívod fel rá a figyelmemet! Mi harapott meg?
- Egy… nõ.
- Egy nõ? Érdekes… - és Piton Narcissa fölé hajolt. - Ha jól sejtem, nem ez a fekvõ nõ volt.
- Éleslátásod felülmúlhatatlan! - csattant Lucius hangja. - Narcissa megváltozott. Vad lett. Csábító és…
- És?
- A padlástér alatt támadt rám.
- Mit keresett ott?
- Ez részletkérdés! Behúzott egy szobába és kéjelegve rám vetette magát!
- Nagyon sajnállak érte… - húzta el Piton a száját, majd a nõt kezdte vizsgálni.
- De hirtelen Narcissából egy másik nõ, vagy valami lépett ki.
- Kilépett? Nyilván…
- Piton! Ne szórakozz! - emelte fel kígyós botját a szõke mágus.
- Tehát a nejedet megszállta valami.
- Nem tudom, mi történt vele, de nálad járt elõtte! - villantak a szürke szemek.
- Igen, Malfoy, én szálltam meg… biztosan erre akarsz kilyukadni…
- Nem csodálkoznék, ha te akarnál eltenni láb alól! - vicsorgott Lucius. Arca félelmetes grimaszba torzult.
- Valóban megfordult a fejemben már… - csevegett Piton nyugodt hangon, - de akkor nem ilyen sikertelen módszerhez folyamodtam volna… - és meglazította Narcissa blúzát.
- Ne merd levetkõztetni!
- Eszemben sincs. Csupán a légzését könnyítem meg, merthogy lélegzik, Malfoy. Azaz ÉL. - nézett a varázslóra közönyösen Piton.
- Szóval megszállta valami?! Mégis MI?! - vonta kérdõre a bájitalprofesszort Lucius.
- Fogalmam sincs. - rántotta meg Piton a vállát. - Te élsz vele…
- De egy NÕT láttam! - csapkodta a botját dühösen Malfoy a kanapénak.
- Miféle volt ez a nõ? - nézett fel különösebb érdeklõdés nélkül Piton.
- Vörös… szemû, szájú, hajú… a pokolba! Minden vörös volt rajta! Az istenverte dudái is!
- Köszönöm, a többi részlettõl kímélj meg… - húzta fel egyik szemöldökét Piton.
- Aztán… Narcissa elájult. Az a lény meg rám erõszakolta magát. Mintha ezer ördög lett volna benne… tüzes volt és…
- Nyilván nem bírtál neki ellenállni.
- Ahogy te nem a nejemnek! - acsarkodott Lucius. A föld alá kívánta Pitont a hülye stílusával, a tenyérbemászó képével… de belátta, csak õ segíthet Narcissán.
- Tehát közösültél egy démonnal. - bólintott Piton és egy torz vigyorféle ült ki a szája szélére.
- Miféle baromság ez?! Nem közösültem semmiféle démonnal! - kelt ki magából Lucius.
- Jó, nevezd, ahogy akarod. Aztán?
- Narcissa megölte.
- Hogyan?
- A szívét átszúrta, a fejét lenyisszantotta. - közölte szárazon Malfoy.
- Akkor jól sejtettem.
- Beavatnál, drága barátom?!
- Elnézve Narcissa sápadtságát, de sokkal inkább a te nyakadat, kétségkívül egy vámpírral volt dolgotok.
- Egy… vámp… vámpír?! - hebegte Malfoy. - Ne szórakozz velem, Piton!
- Csodálom, hogy te magad nem ismerted fel. - vett elõ a bájitalmester egy aprócska flaskát, és megitatta a tartalmával a nõt. - De minden bizonnyal mással voltál elfoglalva.
- Mit adsz neki?!
- Mérget, Malfoy. Mérget. Most menj ki. Téged utána látlak el. Addig ne érj a sebhez.
Lucius, mint aki nem hiszi el ezt az egészet, kitámolygott a szalonból.
Piton egyedül maradt Narcissával.
Ismét.

Hol vannak az ígéretek, a 'többé nem - ek', az elhatározás, hogy Narcissa nem lesz része az életének…a százszor kimondott, ám be nem tartott soha… mi lett vele?
Elillant, mint a füst…
Ebben a bágyadt, megfáradt hallgatózásban minden másképp szólt. A szél hangja legendákat mesélt, a messzi hullámok máshogy loccsantak a hatalmas sziklákon, s Piton ezt is hallani vélte…
Az utakon álom járt, ködpárnák születtek, majd tûntek el… a pók meg sem moccant a hálójában, s a padlástérben életre kelt az Idõ.
Sóhajtozott, susogott, hívogatta a két lelket, melyek újra és újra elváltak, majd egymásra találtak…
Ebben a lelassult, poros csendben szisszent fel egyszerre a két mágus: a szõke és a fekete…
Az örök nászajándék hirtelen égni, izzani, parázslani kezdett, s tudatta a hívõkkel: imára szólít a ti istenetek!
- Menni kell. - suttogta Piton fogcsikorgatva. Megitatta még egyszer a nõt, majd kirohant a szalonból, ami elõtt a halálra vált arcú Lucius állt.
- Gyerünk, Malfoy. - szólt oda Piton. - De elõbb nem ártana ellátnom a sebedet.
- Draco… Draco - t akarja… - szólt Lucius rekedten, meg sem hallotta, amit Piton mondott neki.
- Mit beszélsz?!
- El kell vinnem… a fiamat… - de ekkor a sápadt gyerek már ott állt a lépcsõ alján.
- Megyek, apám. Ne félts engem. - és Draco Malfoy kisétált a bizonytalanságba.

 


( folyt. Köv. )