Cím: HP-GYU

Író: Bé-S
E-mail: kiddonoire@yahoo.fr

Jogok:
A HP univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona.
A LOTR univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. R. R. Tolkien jogutódjának tulajdona.

Nekünk az öröm marad :)

Rating: 14, vagy jelölt

Státusz: folyamatban

Megjegyzés:


Tartalom:HP, LOTR

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––


15. UTOLSÓ A SORBAN ( 1. )

 

Piton szélesen lobogó talárral vitte ki Draco -t . A fiú még nem halt meg, de alig pislákol benne valami élet; közölte Malfoy- jal egykedvûen, pontosabban csak vele, mert Narcissa
Narci! Gyere! Most akarj engem! Átkozott boszorkány!
Még ájultan pihent a fal tövében, ahová hites kedvese félredobta.
Éppen csak bele nem rúgott egyet…
Malfoy ziláltan követte a fekete bájitalmestert, aki azonban megállt a kapuban.
- Malfoy. Felesleges nézned, ahogy hoppanálok. Felteszem, te is csináltad már párszor.
- Piton…- szûrte fogai közt Lucius.- Ha tovább játszod ezt, megkeserülöd…
- Édeset nem akarsz ajánlani? Kezdem unni a sok keserût!- vicsorgott Piton, majd eltûnt, Draco- val egyetemben.
- Megkapod te még a magadét! Ócska szemétláda! Bájitalok kórokozója! Dilettáns õrült! ÁÁH!- ordított utána jobb híján a rendkívül feldühödött Lucius Malfoy. Tehetetlen volt, és ez tartotta fogva. Annyira szívesen tekergette volna ujjai közt ennek a rémdenevérnek azt a kifehéredett nyakát… de most… és EZ volt az igazi düh: Piton megmentheti és meg is ölheti Draco- t.
- És még ott van az a vén köpönyegforgató is!- morogta s visszament a kastélyba.

Narcissa eszébe sem jutott…


Amikor Roxmorts- ba ért Piton, Draco ébredezni kezdett. Nem küldött rá különösebben mély és hosszan tartó álmot.
- Hol…
- Hallgass.- alig mozgott a professzor szája.- Várd meg, hogy Dumbledore- hoz érjünk. Akkor kapálózhatsz!
Draco jobb híján ismét becsukta a szemét, s élvezte a lágy ringatózást, amit a Levicorpus okozott. Lebegett, alatta úgy másfél méterrel a föld volt, s ez szabadságot adott neki.
Piton lépteit csak sejtette, de nem hallotta. A férfi mindig is úgy közlekedett, mint egy ragadozó. Nesztelenül, ugrásra készen, félelmetesen…és kiszámíthatatlanul.
Kétségtelenül nagy hatást gyakorolt Draco- ra ez a rejtélyes varázsló. Annyira más volt, mint sikamlós apja, s majd' az összes rokona…
Piton bálvány volt.
Draco csak sejtette, mekkora tudása lehet. De a legjobb még mindig az volt, amikor beszólt Potternek vagy a másik két nyominak!
Draco, ha eszébe jutott volna, lejegyzi professzora szavait… és legfõképp: õ volt a házvezetõje.
Perselus Piton, a Mardekár ház feje.
Ennek a 'fejnek' most meggyûlt a baja a Roxfort udvarán lebzselõ néhány diákkal. Ahogy belebegtette Draco testét, azonnal mindenki õket kezdte bámulni.
Hogy én ezt mennyire gyûlölöm. Semmirekellõk! Mindig csak itt lopják a napot. Valószínûleg kevés leckét adtam.
Potter hiányzott már csak innen…'
- Uram… elnézést…
- Mit akarsz, Potter?!- förmedt Piton a gyerekre.
- Mi tört…
- Nem a te dolgod! Menj, és repülj két kört a kastély körül! Úgy hallottam, a legutóbbi meccsen szépen elvágódtál. A levegõben… Potter, csak tudnám, miben…- vágott Harry szavába Piton akkora felsõbbrendû cinizmussal, ami üdvöske elevenjébe talált. Nem is szólt semmit a kölyök, csak dúlva- fúlva elrohant. Granger és Weasley már nem mentek oda Pitonhoz, csak messzirõl stírölték. Arcukon viszont fenyegetõ gyûlölet halmozódott fel…

Aztán Piton végre- valahára Dumbledore irodájába jutott.
- Uram. Itt van Draco.- lépett be Piton. A kis idegenek azonnal felugrottak.
- Apám nevére! Mi történt vele?!- sápadt el Samu.- Ugye, a Szem?! Szauronnak van hozzá köze??
- Sokkal inkább nekem!- villant meg Piton szeme. Nem szívlelte ezeket az apró teremtményeket.
- Dumbledore uram!- fordult oda Aragorn is az agg mágushoz.
- Semmi probléma, Aragorn!- somolygott a mindig derûs igazgató.- Ez egy egyszerû álom- varázs, aminek alkalmazását Perselus minden bizonnyal elkerülhetetlennek vélt. Nos, professzor úr, milyen híreket hozott?

Samu kissé megnyugodva ült vissza Frodó mellé, Aragorn pedig Legolas- ra pillantott. A szõke tünde aprót bólintott. Mint amikor a gyöngyvirág megrezzen a szélben…

- Nos, uram, ez az ostoba kölyök megmérgezte magát, amit meg is értek, tekintettel a családi háttérre…
- Hogyan, Perselus?- döbbent meg Dumbledore kissé.
- Ivori italt készített magának, persze a legenyhébb változatot…
- Mi késztette rá?- tûnõdött az öreg.
- Elképzeléseim vannak, uram, de engedelmével, ez nem a mi ügyünk.
- Reménykedjünk benne, Perselus, reménykedjünk…
- A lényeg, hogy Draco kis magánakciója kapóra jött. Draco, kelj fel!- csattant Piton hangja.
A fiú felnézett. Voltaképp minden szót kristálytisztán hallott, de ki nem állhatta ezt a vén hülyét, ahogy apja hívja Albus Dumbledore- t…
Hízelgõ…
- Szervusz, Draco.- mosolygott a "vén hülye".
- 'napot.- mormogott valamit a gyerek még alig serkenõ bajsza alatt, mire Piton rápirított.
- Azt hittem, minden Mardekárosba beleneveltem valamiféle tiszteletet!
- Jó napot, Dumbledore professzor.- nyögte ki a gyerek végre a mondatot. Piton felhúzta a szemöldökét. Jól ismerte ezt az érzést, amikor valamit kényszerbõl kell kimondani…
Aztán Draco tekintete körülpásztázta a szobát. Amikor meglátta a kis idegeneket, a vad tekintetû, jóképû férfit, a törpét és a szõke ragyogást az ablak mellett, Pitonra villant a szeme.
- Mi az, Draco?- húzta össze szemöldökét a varázsló.
- Uram! Kik ezek?! Mit akarnak tõlem?- mordult fel a kölyök.
- Hogy tõled? Nagyrészt semmit.- biggyesztette le vértelen ajkait Piton, majd Dumbledore- hoz fordult.- Mi a következõ lépés, igazgató úr?
- Draco. Készen állsz rá, hogy mesélj nekünk arról, mit láttál a gömbben? Mit mutatott neked?
- Biztosan a Szemet látta!- ugrott fel ekkor hirtelen Pippin.
- Pippin! Hallgass!- rántotta vissza Trufa, ám Draco odafordult.
- Honnan tudod ezt?!
- Én…- és Pippin elhallgatott.
- Draco, te is egy szemet láttál?- érdeklõdött óvatosan az igazgató.
- Igen.
- Igen, uram!- sziszegte Piton.
- Igen, uram!- ismételte kelletlenül a kölyök. Pimasz képén árnyék suhant át.
- Tüzes volt…- folytatta Pippin révetegen.
- És beszélt hozzám…- vette át a szót Draco.- Elõször… megígérte, hogy… - itt nyelt egy nagyot a fiú. Arca nem a megszokott sápadtságot tükrözte, hanem vörös foltok éktelenkedtek mindkét pofacsontján, füle lángolt.
- Mit ígért?- kérdezte Dumbledore.
- Hát… mindent…- lehelte a gyerek.- Ha elárulom…, hogy apám…és Õ… miként… a hatalom hol összpontosul…
- Miket zagyválsz?- vágott közbe Piton.
- Türelem, Perselus. Azt hiszem, hipnózis kell ide.
- Hipnózis?- lepõdött meg Piton.
- Igen. Magam fogom elvégezni.
A prof nem szólt, habár nagyon ellenezte magában ezt a dolgot. Hipnóziskor a legsebezhetõbb az ember, s ilyen vészterhes idõkben nem tudni, mikor vonja Imperius alá Voldemort az elmét…de Dumbledore minden bizonnyal tudja, mit csinál…
- Draco, most menj, és vedd fel a szokásos hétköznapi menetrendet. Nemsoká ismét hívlak. Segítesz nekünk?- kérdezte szelíden az igazgató.
- Nem értem, mihez kellek.- vonta meg a vállát a fiú.
- Óh, jogos.- nevette el magát a kis öreg. - Perselus, azt hittem, beavatta mindenbe.
- Nem volt rá idõ, uram.- húzta fel a szemöldökét rosszallóan Piton.- Draco gondoskodott az in medias res- rõl.
A gyerek összeszorította a száját, hogy erre ne mondjon semmit.
- Nos, Draco, ezek a kedves idegenek vesztették el azt a gömböt, azaz palantírt, más néven látókövet…
Ne ragozd már, vén okostojás!
- … amivel megesett a kis kalandod. Ez egy nagy hatalmú mágus eszköze, aki veszélyes. Veszélyesebb talán Voldemort- nál is.
A névre a fiú megrándult.
Dumbledore, mint aki észre sem vette, folytatta:
- Sajnos a dolgok úgy állnak, hogy Tom, vagyis Voldemort
Újabb rángás…
- … megneszelte, milyen hatalom birtokosa lehet. Minél elõbb vissza kell juttatni Aragornékat saját idejükbe, hogy Szauron és Voldemort ne egyesülhessenek.
Draco elképedve nézett az öregre.
- Miért… miért mondta el ezt nekem??
- Bízom benned, Draco.
- És ha… elmondom mindenkinek?!- szorult ökölbe a keze.
- Te nem teszel olyat, fiam. - szólalt meg Piton.
Draco tudta, mire céloz a bájitalmester.
Hallgatott.
- Nos, Draco, segítesz nekünk?
- Igen.- morogta oda Dumbledore- nak.
- Tudnod kell még, hogy Voldemort is látni akar, de mi gyorsabbak voltunk, hála Perselus- nak.
Na persze…!
- Vol… Voldemort??!
- Ne félj, Draco. De most menj.- intett az igazgató, és jelzett Pitonnak, hogy vigye ki a gyereket.

Piton kitessékelte Draco- t. A folyosón némán mentek. Piton kissé elõl, a fiú mögötte.
Mint mester és tanítványa.
- Draco,- torpant meg hirtelen aztán a mester.- Remélem, jól az eszedbe vésted, milyen fontos és titkos információkat bízott rád Dumbledore.
- 'gen.- morzsolta szét ezt az egy szót nyelve hegyén a gyerek.
- Hogyan?!
- IGEN.- nézett Piton fekete szemeibe az ifjú örökös, s Piton kissé hátrahõkölt. Narcissa mosolygós, kék szemeinek örökké hullámzó tengere nézett vissza rá… megrázta a fejét, s a látomás tovatûnt.
- Akkor e szerint cselekedj. Ha valamelyik ostoba iskolatársadtól visszahallom a történetet, vagy akár csak egy kis, elhanyagolható hányadát is…
- De máshonnan is megtudhatják!- kiáltott fel Draco.
- Mégis honnan?!
- Itt még a falaknak is fülük van!
- Akkor gondoskodj róla, hogy NE LEGYEN!- emelte fel a hangját Piton, és otthagyta a fiút.
Dühös volt, mert nem bízott Draco- ban.
Képes és kikotyog valamit, csak, hogy felvágjon Potter elõtt, vagy valamelyik sápatag fruska elõtt!
Visszarongyolt jólesõ magányába, mert a feje tele volt mindenféle Malfoy- okkal és gömbökkel…
Narcissa ekkor kezdett éledezni.
- Draco…- suttogta. - Lucius?!- és már sikított. Ám válasz nem érkezett. Látta Draco szobájának ajtaját.
Nyitva volt.
Odabotorkált, de a szoba üresen tátongott. Se Draco, se Lucius, se …
- Piton…
- Kedvesem. Hát észhez tértél!- lépett mögé Lucius.
- Hol van a fiam?!
- Nem csak a te fiad.- közölte Malfoy, egy pohár vodkával a kezében. - Piton elvitte.
- Hová!? Merlinre, HOVÁ?!- rázta meg Narcissa Malfoy karját, minek következtében a pia nagy része az úriember ruháján landolt.
- Az istenedet te asszony!- sziszegte a nõ arcába Lucius.- Térj észhez, vagy mész a Mungóba! -és megfogta kecses nyakát.- Most azonnal abbahagyod a hisztit! Van elég bajom nélküled is!
Aztán sarkon fordult, s otthagyta az idegösszeomlás szélén álló nejét.
A nõ nem sokat teketóriázott.
Ment.
Kézenfekvõ volt a megoldás.
Tépett ruhában hagyta el a Malfoy- kúriát…

 


( folyt. Köv. )