Cím: HP-GYU

Író: Bé-S
E-mail: kiddonoire@yahoo.fr

Jogok:
A HP univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona.
A LOTR univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. R. R. Tolkien jogutódjának tulajdona.

Nekünk az öröm marad :)

Rating: 14, vagy jelölt

Státusz: folyamatban

Megjegyzés:


Tartalom:HP, LOTR

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––



14. SZÕKÉK ÉS FEKETÉK


Draco Malfoy nem volt tudatában annak, hogy mennyire szerencsés kölyök.
Volt.
Volt?
- Ha ezt megiszom…- nézegette a saját kezûleg összedobott löttyöt, s töprengett a maga kamasz módján.
Felnézett apjára, aki szerette, ám Draco nem érezte úgy, hogy eléggé.
Valójában elég volt neki ez a szülõi támogatás, sõt, édes drága anyja túlzásba is vitte… de lázadni akart.
- Lázadni…- ízlelgette a szót. Mindent megkapott, ezért unalmában muglikat akart kínozni, lányokkal szórakozni, Pottert piszkálni… és lázadni.
A halál vajon lázadás, ha magad segíted elõ? Draco úgy gondolta, mindenképpen. Ám arról tett, hogy ez a halál csak amolyan látszólagos legyen. Hadd boruljon a papírforma, s miközben õ mindent hall, mi folyik körülötte, megbizonyosodhat róla, apja és anyja miként reagálná le egyetlen fiuk pusztulását.
- Pusztulás… hm… nem is rossz szó. Inkább egy látványos pusztulást kellene elõidéznem… de már mindegy. - és Draco Malfoy felhajtotta a mérget.


Piton csak egyet biccentett Narcissa felé, amikor meglátta, mert megjelent mögötte Lucius.
- Nocsak, Piton!- köszönt Malfoy nagy hangon, ám méltóságteljesen.- Minek köszönhetJÜK ezt a megtiszteltetést, hogy láthaTUNK?- nyilvánvaló többesszám- használata megzavarta az állóvizet. Narcissa elvörösödött. Ezt csak Piton láthatta, lévén Malfoy mögötte állt.
Egyelõre.
- Malfoy. Beszélnem kell Draco- val.
- Mirõl?- lépett két lépcsõfokot lejjebb Lucius.
- Remélem, tudod, hogy a tanára vagyok.
- Hagyjuk ezt a süketelést, Piton! Dumbledore küldött. Éppen ezért nincs semmi keresnivalód itt!- vicsorgott a férfi, s megfogta Narcissa karcsú derekát, majd ingerlõen maga felé rántotta. Az asszony felnyögött. Piton megrándult kissé.
- Igen, Dumbledore küldött. Nyilván nem mindegy neki, mi van a fiaddal! Mindig is érzelgõs volt. Még arra is képes volt, hogy megmentse! Érthetetlen…- ironizált Piton.
- Vén hülye…-suttogta bele a nõ fülébe Lucius, ami miatt Narcissa megborzongott. Szégyellte, de megkívánta a férjét… pedig AZ a másik itt van elõtte…
- Tehát, hol van?- húzta el Piton türelmetlenül a száját. Tekintetébõl Narcissa azonban más olvasott ki. Piton gyûlölte Malfoy- t ebben a szent pillanatban.
- Ám legyen!- engedte el a nõt Lucius, és felmutatott.- Az emeleten. Vagy kérdezzük meg Narcissát. Hol a fiunk?- fordította maga felé a nõt.
- Fent van, a szobájában.- hebegte amaz, és elrohant Lucius mellett.
- Hallottad! - és utat engedett a bájitalmesternek.
- Kristálytisztán.- köpte oda Piton, és felment a lépcsõn.

Lucius villámló szemekkel nézte, amint ez a fekete ruhás alak a kúriájában mászkál.
- Piton! Honnan tudod, merre van a fiam szobája?!- kiáltott utána.
- Lucius. Miért hozod magad nevetséges helyzetbe?!- kapta el Narcissa a karját, aki a folyosó felénél megállt, s visszafordult. Úgy gondolta, nem hagyhatja magára a két varázslót.
- Drágaságom. Jobb, ha leveszed rólam a kezed!- szólt fenyegetõen a férfi, s durva csókkal pecsételte meg szavait.
- Lucius!- sziszegte a nõ vérvörösen.- Ne légy ilyen durva és közöns…
- Hogy mi?- vágott a szavába Malfoy.- Durva? Piton tehát nem így csinálja?!- és lekevert egy jókora pofont a nõnek. Mindezt teljes nyugalomban, kis mosollyal a szája szegletében. - Nehogy azt hidd, hogy át tudsz verni.- folytatta csevegõ, ámde halk hangon, majd ott hagyta Narcissát.

Piton már a fiú ajtaja elõtt állt.
- Draco. Perselus Piton vagyok.
- Na,mi az? A fiam nem enged be?- húzta kegyetlen mosolyra izgató ajkait Lucius.
- Amint látod.- morogta Piton.
- Hát, akkor elveszthetted a varázsodat, mert eddig szinte bálványozott.- közölte Lucius, és érdeklõdve pillantott Piton arcára.
- Draco!- kopogtatott a fekete hajú varázsló erõteljesebben.- Biztos, hogy itt van?! - fordult Malfoy felé.
- Igen, Piton. Próbálkozz csak!
- Szerintem a te hangod zavarja, Malfoy!- válaszolt tárgyilagosan Piton.
- Ne képzeld, hogy a fiam nem nyitná ki nekem az ajtaját!- emelte fel most a hangját kissé Malfoy, és kisebbfajta grimaszt vágott le.
- Pedig nagyon úgy tûnik. Alohomora!- és Piton varázsszavára az ajtó kinyílt.


Draco az ágyon feküdt. Látszólag aludt. Ám Piton azonnal észrevette a poharat mellette.
Odalépett gyorsan, és ujjai közé csúsztatta. Beleszagolt, majd a fény felé tartotta és megvizsgálta az alján lévõ maradékot.
Lucius közben csak állt az ajtóban és elégedett mosoly terült szét csinos arcán.
- Nos, Piton? Fel akarod kelteni?
- Nem ártana, de félek, nem fog sikerülni.- villant meg a szeme, és mintha valami mosolyféle is játszadozott ajkain… ezt azonban Malfoy nem vette észre.
- Piton. Gyatra színjátékodat itt fejezd is be. Draco!- csattant türelmetlenül a szõke mágus hangja.
Semmi.
Piton a kupával a kezében állt, majd letette egy kis asztalkára s karba fonta hosszú karjait. Csodálkozott, hogy Lucius nem is vette észre a poharat…
- Draco!- lépett be Malfoy is a szobába, s megrázta fiát.- Ha nem ébredsz fel, esküszöm Draco…
- Feleslegesen téped a szádat, Malfoy.- vágott közbe Piton halálos nyugalommal. Õ tökéletesen tisztában volt vele, mit ivott a kölyök…
- Mirõl zagyválsz?!- intette le türelmetlenül Pitont, majd újra rázni kezdte fiát. Már Narcissa is megérkezett, s csak állt sápatagon. Piton sajnálta a nõt.
' Meg fog veszni a fia életéért. '- gondolta egykedvûen. Ám nem nyugtatta meg.
Piton még élvezte is az ifjabbik Malfoy színjátékát.
' Egyszerû méreg, és nem különösebben veszélyes. Még hagyom Malfoyt, ezt a pojácát, hadd õrüljön meg Draco "halála" miatt.'

- Merlinre…- suttogta a nõ.- MI VAN DRACO-VAL?!- sikította el magát aztán hirtelen. Pitonra nézett, lassan, elkerekedett, hitetlenkedõ szemekkel, majd Luciust félrelökte, s fia fölé hajolt.
Zokogása néma volt, de megrázta az egész törékeny nõt. Draco fejét ölébe kapta, s csókolta, ahol érte.
Lucius úgy állt ott, mint aki valami rossz tréfának hiszi a dolgot.
- Piton…- zihálta.- Piton, mi ez?!
- Megmérgezte magát.- vonta meg a vállát a varázsló.
- MEGMÉRGEZTE?!- tört ki egy artikulátlan hang Lucius- ból, majd Piton felé indult.- Ha nem hozod vissza onnan, te is mész utána!- villant a kígyós bot a férfi kezében.
- Menjetek ki!- dörrent Piton hangja. Narcissa nem nézett fel. Tovább bõgött.
- Nem megyünk!
- Akkor nincs mit tenni.- ingatta fejét Piton gonoszul. Átkozottul gonoszul, és pokolian jólesett neki! De még mennyire…
Lucius farkasszemet nézett két pillanatig Pitonnal, majd fogta Narcissát, s cseppet sem gyengéden elszakította Draco testétõl.
- NEEEEEEEEEEEE!- süvöltött a nõ kétségbeesetten, de már kint volt Lucius- szal a folyosón. Piton egy pálcamozdulattal becsapta elõttük az ajtót, s le is szigetelte, hogy kint semmit ne halljanak majd.
Aztán elõvett talárja mélyérõl egy nagyon kicsi fiolát, s megitatta a gyerekkel.
Pár perc telt el, mire az kinyitotta kék szemeit. Meglepve nézte Pitont, aki az ágya mellett magasodott, borús tekintettel.
- Mire volt ez jó?!- vonta kérdõre a kölyköt.- Mellesleg reméltem, hogy csak egy alap- dózist adtál be magadnak.
- Mégis mirõl beszél!?- köhögött Draco.
- Ugyan, fiam.- sétált az ablak felé Piton.- Mire ment ki ez a színjáték? Tesztelni akartad jó apádat?! Mindent hallottál. Remélem, elégedett vagy.- majd a fiú felé fordult, aki bosszúsan ült.
- Nem tudtam, hogy maga is itt lesz.- morogta a gyerek.
- Ez a te szerencséd, hogy itt vagyok! Ha még 4 óráig nem kapsz ellenanyagot, belepusztulsz, te szerencsétlen!
- Azt sem bántam volna.- vetette oda Draco flegmán, majd visszahanyatlott a párnára és a plafont nézte.- Elmondja nekik?!
- Nos…- kezdte Piton.- Nem. Ha együttmûködsz velem, és az köztünk marad.
Draco most Pitonra nézett, és nagyon lassan bólintott egy aprót.

Amint Narcissa és Lucius elõtt becsapódott fiuk ajtaja, a nõ elájult.
- Már csak ez hiányzott!- mordult fel Malfoy, és ledobta a nõ testét a szõnyegre.- Majd magadhoz térsz!

Valójában soha életében nem volt ilyen õrülten ideges a szõke arisztokrata, mint most.
Nemrég még a Nagyúrtól féltette Draco- t… és most…
Lehetetlennek tartotta, hogy meghaljon.
- Nem…- suttogta bele a csendbe. Bentrõl semmi nem szûrõdött ki. Piton kezében a fia sorsa.
Még ez is.
Ujjai ökölbe szorultak egyik kezén, a másikkal haját hátrasimította, s meglazította inge nyakát.
Kiborult.
Közel volt a pánikhatárhoz.
Lucius Malfoy.
A halálfaló.
Most mindent megadott volna, csak visszakapja egyetlen fiát. Nemrég az az átokverte látókõ ölte meg majdnem… akkor a vén hülye húzta ki a pácból.
Most Piton.
Ha nem lett volna ennyire ideges, könnyen párhuzamot vonhatott volna e két esemény között.
De ideges volt.
Mi több: õrjöngött belül, kívül azonban csak állt, villámsújtottan.
S várta, hogy a fekete denevér, az a vajákos kókler végre kihozza Draco-t.
Élve.

- Nos, Draco. Most visszajössz velem Roxfortba. Pontosabban visszaviszlek.
- Hogyhogy?- könyökölt fel a gyerek.
- Egyelõre te, a szüleid szemében, halott vagy.
Draco arcán egy árny suhant át.
- Hisz te akartad!- világított rá a nyilvánvaló tényre Piton.
- Igen… de ez…
- Ez?! Kegyetlenség?! Jól jegyezd meg, Draco. Valamit vagy csinálj teljes szívbõl, professzionálisan, megingathatatlanul, vagy akár neki se állj!
- De anyám nagyon…
- Kiborult? Azért anya!- válaszolt Piton türelmetlenül.- Majd jobban lesz, ha visszajöttél. Nos, Draco. Választanod kell: vagy kisétálsz innen, és elmondod, hogy átverted õket, csupán, mert éppen olyan hangulatod volt, és a hormonjaid nem bírtak magukkal, vagy velem jössz, és egy ideig még eljátszod, hogy halott vagy.- nézett rá szúrós tekintettel a bájitaltanár.
- És miért visz vissza?
- Dumbledore- hoz.
- Az igazgató elé?!- kiáltott fel a fiú.- Emiatt?!
- Csillapodj, vagy kénytelen leszek tényleg kómába varázsolni téged, hogy visszatérjen a sápadtságod!- intett Piton, felemelve mutatóujját.- Az igazgató beszélni akar veled a minap történtekrõl. Egyszóval: jobb, ha összeszeded magad, és megpróbálsz emlékezni, mit láttál a gömbben.
- Jaj, ne!- szûkölt a fiú.- Csak azt ne!
- Márpedig arról fogsz beszélni. Vagy a tettetett öngyilkosságról. Nos?- dobolt az ujjaival Piton a kis asztalon.
- Rendben.- bólintott Draco.- Visszamegyek Roxfortba.
- Azért a biztonság kedvéért elaltatlak. Csak, nehogy ugrálni támadjon kedved.- és Piton intett egyet a pálcájával. Draco azon nyomban visszaájult a párnára.
Piton felnyalábolt a testet, s maga elõtt lebegtetve kisétált a szobából.

 


( folyt. Köv. )