Cím: HP-GYU

Író: Bé-S
E-mail: kiddonoire@yahoo.fr

Jogok:
A HP univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona.
A LOTR univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. R. R. Tolkien jogutódjának tulajdona.

Nekünk az öröm marad :)

Rating: 14, vagy jelölt

Státusz: folyamatban

Megjegyzés:


Tartalom:HP, LOTR

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––



13. ÉLETEK PARLAGON


Pitont jólesõ érzés töltötte el, hogy megbántotta a nõt. Sebezni akart, mint egy skorpió. Megmarni még azt is, aki kedves vele, s gyönyört ad…
Minek jött ide ez az ostoba asszony?!
Még, hogy védje meg Draco- t!
Mi õ?
Egyszemélyes alapítvány? Segítõ kéz? Irgalmas szamaritánus?!
- Egyik sem!- csapta le keményfedeles könyvét a varázsló, melyet jobb híján vett elõ.
Csak úgy.
Hogy valamivel eltöltse az idõt.

Idõ.

Az ember a játékszere ennek a megfoghatatlan dolognak, mely múlik, életeket ragad el, és hoz létre…
Sebeket gyógyít.
Szíveket.

Piton jól tudta, öreg hiba volt felhozni a múltat. Nem lett volna szabad újra ölelnie Narcissa- t. Nem is Malfoy miatt, kit érdekelt az az öntelt, aranyvérû pojáca?!
Maga miatt.
Most majd minden egyes nõben ismét a szõke boszorkányt fogja látni, s egyhamar nem feledi szenvedélyes kapcsolatukat.
Már amennyi NÕVEL találkozik manapság. Szeretett ebben az iskolában lenni. Olyan kevés szexuális impulzus érte…
Ostoba diáklányokon még csak eszébe sem jutott legeltetni a szemét. Nem volt õ sem pedofil, sem vén perverz!
Neki NÕ kellett.
Mint Narcissa. De belõle csak egy volt… s azt nem Perselus Piton birtokolta.
Rosszat tettél magaddal, öreg Perselus!
És nehezebb is ellentmondani Narcissának.
Ezek után.
Persze amikor a lába közt vonaglott a nõ, tekerõzött, mint egy kígyó, szinte még sziszegett is, akkor Perselus Piton nem mondott ellent!
De nem ám.
Élvezte a nõ testének minden egyes porcikáját. A selymes bõrt, a sima felszínt, a csontos, mégis oly nõies formákat…
Ahogy befogadta, õt, Perselus Pitont, akit soha senki nem engedett önszántából az ágyába, s az ölébe…
Csak Narcissa.
- Fene egy ízlésed van, te ostoba boszorkány…- sziszegte a szobának.
Nehéz dolga volt elterelni gondolatait róla, mert kívánta.
Még.

Még.

Õ is csak egy férfi volt, habár a nyeszlettebb fajtából. De mégiscsak férfi, akit egy nõ tudott csak elragadni a gyönyörbe.
Ám nõknek híján volt az elmúlt tizen- akárhány évben…
Halálfalóként kapta õket sorra, de úgy érezte, vágya mindig kielégíthetetlen maradt.
Ilyen tartalmatlan kapcsolatokban semmit nem kap meg, csak egy röpke gyönyört, ami hamar elillan.
Piton nem vágyott orgiákra, nem vágyott egyszerre öt- hat szajhára, ahogy halálfaló társai tették gyakran.
Sem szerelemre.
Arra sem vágyott.
Hát, akkor mire?!
Maga sem tudta.
A pergamenek felé nézett, s intivo- val magához röptetett párat belõlük.
Griffendéles dolgozatok.
- Nézzük, mit alkotott Potter, Weasley és Granger!- pennát ragadott, s nagy hévvel kezdte javítani az irományokat.


****


Lucius a kúriában járkált fel s alá. Nem keresett társaságot, mert minden percben rettegett, hogy Voldemort mégis elõbb hivatja õt és Draco- t.
Azon töprengett, halálfalóvá avatása óta elõször, hogyan térhetne ki a Nagyúr parancsa elõl.
Ám az elõl nem volt menekvés.
Lucius el sem tudta képzelni, hogy egyszer ne teljesítse ennek az önkényúrnak valamelyik feladatát. Ám a fajfenntartás erõs ösztönzõ erõ volt. Egyetlen fia nem pusztulhat el egy ostobaság miatt!
' Talán Dumbledore- ral kellene egyezkedni…'- imígyen töprengett idõsebbik Malfoy, mialatt a fia éppen méregkeverésre adta a fejét.
Draco nehezen viselte ezt az állapotot, s nem akart Voldemort elé kerülni. Valamit tenni kellett.
Valójában gyáva kis féreg volt ez a kölyök, de akkor, ott, fényûzõ szobája magányában elhatározása erõsnek bizonyult.
Elég jó volt bájitaltanból, nem okozott neki nehézséget az sem, hogy megszerezze a kiválasztott méreg alapanyagait.
Cseles volt, mert aki gyáva, az fortélyhoz folyamodik. Még így is félt megtenni.

Narcissa éppen belépett a hallba, amikor Lucius sétált le a lépcsõn, szinte keresztülnézve nején, akivel nem is olyan rég vad lángolásban tombolt…
- Lucius?- vetette oda a nõ nyeglén.- Mit csinálsz?
- Nehéz kitalálni, egyetlenem.- morogta a férfi, s a nõ elé lépdelt.- Mondd csak, minek látszik?!
- Tõled szokatlan módon sétálsz a házban.- húzta el száját Narcissa, s Malfoy- nak feltûnt, hogy nincs kirúzsozva, és a haja is kissé zilált. Nézte feleségét, de nem szólt egyelõre.
- Ha teszel még egy ilyen elmés megállapítást, akár a Szombati boszorkánymagazin legokosabb nõjévé válhatsz!- mosolyodott el ridegen a varázsló, s bement a szalonba.
- Lucius, hol van Draco?- követte nyúlánk hitvese, meg sem hallva az iménti kedves megjegyzést.
- Ahol lennie kell.- töltött poharába valami zöldes löttyöt Lucius, amirõl Narcissa tudni sem akarta, mi lehet.
- Beszéltél vele? Mirõl?- ült le a nõ, s levetette útiköpenyét. Ismét egy gyanús körülmény. De Lucius még mindig nem szólt miatta.
- Igen, kedvesem, beszéltem vele.- és ivott, majd könnybe lábadt szemekkel a falhoz vágta a poharat.
- Lucius, ne törd össze az összes poharat!- csattant a nõ hangja.
- Te csak hallgass.- intett a férfi, s ismét töltött magának a zöld szédületbõl.
- Mit iszol, Lucius?! Mi ez az újabb õrület?! Remélem, Draco nem kapott belõle!
- Most már elég! Miután elmagyaráztad, miért nincs rúzs a szádon, menj a kicsi fiadhoz, s dédelgesd kedvedre!
Narcissa pislogott egy nagyot, s kisétált a szalonból.
- Hülye szuka!- jegyezte meg Lucius, szinte vidáman.- Ha megcsalsz, keverek neked löttyöt, de abban nem lesz köszönet! - és szinte megkívánta a nõt.- A halál vonzóvá tesz, angyalom!- újabb korty, újabb falhoz csapott pohár…

Narcissa felrohant.
Ám nem Draco- hoz. Nem merte megkeresni, maga sem tudta miért. Habár ajtaja elõtt megállt, s kissé habozott, hogy most mit tegyen, de aztán egy határozott mozdulattal tovább indult.
Fel.
Egyre feljebb.
Saját kis birodalmába, ahol õ volt az Úrnõ.
- Perselus!- rohant a fekete hajú méregkeverõ életnagyságú portréjához, s végigsimított rajta, majd megcsókolta.
Imádta a férfit, s ma megbizonyosodott errõl végleg. Olyan gyönyört adott neki Piton, amirõl csak legmerészebb asszonyi álmaiban képzelõdött csak…
Lucius durva volt.
Ez tény.
Számtalanszor elkönyvelte magában ezt.
Piton azonban máshogy nyúlt hozzá, már a csókja, ajkának ölelése is különbözött Lucius határozott, mandulamûtétes, nyelves csókjaitól…
Piton ízlelgetett, és hol óvatosan, hol keményen, de csókolt. Bizsergés futott végig a nõn, bármikor elérte õt Piton keze…s szája… akár csak a pillantása. Nehezen leplezte, amikor a varázsló náluk járt ilyen, olyan ügyben. Az utóbbi idõben azonban megszûntek ezek a kis látogatások.
Narcissa nem gondolta soha, hogy Lucius valamit is sejtett ebbõl a liezonból…
Alábecsülte férjurát, de amolyan alaposan. Elfelejtette, hogy FÉRFI volt a szerencsétlen…s egykor õ is ugyanolyan szemmel nézett Narcissára, mint most Piton. Hiába vigyázta pillantását a két szeretõ…
Szeretõk?
Hisz még azok sem voltak jóformán!
Nagyon régen osztották meg az örömöt egymás közt, s azóta eltelt jó pár év… legutóbbi szeretkezésük volt az elsõ azóta az emlékezetes bál óta.
Pitonban már égett a szenvedély. Alig bírt uralkodni magán. De muszáj volt.
Mint mindig, Perselus Piton uralkodott magán.
És másokon… néhány diákja mesélhetne…!
Uralkodni, megtörni az akaratot… s élvezni minden egyes gyûlölködõ pillantást…
Ez volt Piton perverzitása.
Imádta nézni, ahogy a diákok legszívesebben belefojtanák egy kanál töklébe ( öhm…na,nem olyanban…-Jézusom,nem hiszem el,h ezt leírtam…J-a szerk.), amikor pontot vont le tõlük.
Vagy amikor kirángatta õket a rózsabokorból, mert épp valami erkölcstelenségen kapta õket…


Ha Narcissát kérdezte volna valaki, Pitont választotta volna örökös társául, holott nehezen viselte a varázsló kellemetlenül csípõs modorát.
Soha nem tudta, mit mondjon egy- egy megjegyzésére, és mindig messze alulmaradt vitáikban.
Habár nem sokat beszélgettek…
A nõ okos volt, kellõképpen, de idõvel Lucius elhitette vele, hogy egy ostoba, semmirekellõ, frigid asszony, s ez mélyen beette magát a nõbe.
Piton nyitotta fel a szemét, hogy van neki esze, csak tanulja meg használni. Szinte kiprovokálta a nõtõl, hogy gondolkodjon.
Pitonnak meg voltak erre az eszközei…
Nem bírta elviselni a buta embereket maga körül, ezért ösztönösen is intelligens társakat keresett… eleinte.
Aztán már nem volt szüksége senkire.
Voldemort intelligens csapata beszippantotta.
Be.
S Dumbledore mégis kihúzta onnan.
Dumbledore, aki most a jöttmentekkel van elfoglalva, miközben azt sem tudja még, hogyan juttatja vissza õket a saját idejükbe!

Valóban.
Dumbledore csak próbálkozott, õsöreg könyvei közé rágta be magát, ám választ nem nagyon kapott arra, hogyan kerülhetnek vissza Frodóék saját korukba.
A vándorok közben teljesen megszoktak már itt. Nem mutatkoztak a diákok elõtt, de Dumbledore mindennel ellátta õket, amire csak szükségük volt.
Piton naponta ment jelentést tenni az öregnek, s várta Voldemort hívását. Ám ez nem következett be.
- Uram!- lépett be egy ilyen látogatás alkalmával a bájitalmester az aggastyánhoz.- Nem gyanús ez kissé?
- Mi, barátom?
- A Nagyúr nem hallat magáról.
- Ne aggódjon, Perselus, a rosszat nem érdemes siettetni. Voldemort sötét elméje mélyén most kovácsolja ördögi tervét. Ismerem jól Tom észjárását, még ha olyan nagyon el is korcsosult már.
- Mindenesetre Malfoy fiát maga elé idézte.- jegyezte meg Piton csevegõ hangon.
- Igen. Tudok róla. De sokkal inkább Lucius-t akarja ezzel büntetni, mintsem Draco- tól nyerni információkat. Perselus, megkérem arra, menjen el a Malfoy- kúriába.
- Hogyan?!- rándult meg Piton szája.
- Menjen el, és puhatolja ki, mit láthatott Draco.
- Igazgató úr, kétlem, hogy ez sikerülhet.
- Annyi baj legyen… de azért elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk!- villant meg Dumbledore szeme, ellentmondást nem tûrõen.
- Rendben. Azonnal indulok.- bólintott Piton kelletlenül, s kisétált a nagy irodából.

Nem is gondolta, mennyire nehezére fog esni neki a látogatás, de ez tudatosult benne, amikor a házimanó ajtót nyitott, s õ szembe találta magát Narcissával.
Ismét…

 


( folyt. Köv. )