Cím: HP-GYU

Író: Bé-S
E-mail: kiddonoire@yahoo.fr

Jogok:
A HP univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona.
A LOTR univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. R. R. Tolkien jogutódjának tulajdona.

Nekünk az öröm marad :)

Rating: 14, vagy jelölt

Státusz: folyamatban

Megjegyzés:
Ide majd Bé-S ír valamit, ha akar

Tartalom: HP, LOTR ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

11. MESÉK A MÁSIK OLDALRÓL

Piton nem volt az a faggatózós fajta, de most legszívesebben kitépte volna Dumbledore- ból a gondolatait, csak, hogy információhoz jusson…
Felismerte, mi volt az a kölyök kezében, amit az életénél is jobban védett… s nem eresztette, de vajon…
' Miért nem?!'
- Perselus, most kérem, egy ideig ne beszéljen senkivel errõl a dologról, ami a Malfoy- kúrián történt.
- Kérnie sem kell, uram.- biccentett Piton, jó szokásához híven, majd levonult az alagsorba.

Dumbledore tudta, hogy Pitont majd' megeszi a kíváncsiság, ám ezt be nem vallaná soha, így számíthatott a varázsló diszkréciójára, s arra, hogy nem fogja õt zaklatni felesleges kérdésekkel.
Belépve irodájába, a vándorokat pillantotta meg. Aragorn, Legolas és Gimli az ablaknál támaszkodtak, s látszólag csak révetegen néztek. Csak a törp pipázott.
A két csínytevõ hobbit egy- egy sarokban gubbasztottak, Frodó nyitott szemmel feküdt, Samu pedig mellette ült, s a padlót bámulta. Mindenkin a teljes és totális csüggedtség lett úrrá.
Ám Dumbledore belépésével ez egy varázsütésre megszûnt.
- Kedves jó Aragorn. Kedves mindenki. - s az igazgató felmutatta a palantírt.
- Dumbledore, jó mágus!- ugrott fel Samu, s az öreg lábai elé vetette magát.
- Samu, Samu!- állította fel Aragorn, s meghajolt Dumbledore elõtt.- Köszönjük, bölcs uram, hogy visszahoztad ezt nekünk… hogy sikerült eme küldetés teljesítése? Azt hittem, a szõke varázsló magával vitte…
- Így is volt, Aragorn,- intett mosolyogva az aggastyán, s leült kedvenc székébe, miután a palantírt átadta a Vándornak.- Így is volt… ez csak egy röpke történet, mellyel nem szívesen fárasztalak titeket, kedves barátaim. Ám nem kell félni. Egy varázsló sem bánta, hogy elkerült onnan, ahová Lucius Malfoy vitte… Frodó hogy van?- pillantott aztán a kis hobbitra Dumbledore.
- Most nyugalomban.- válaszolt a Kósza.- De nem tudni, meddig…
- Bizony.- bólintott az igazgató.- Most, hogy Lucius nem viheti ura elé a látókövet… elszabadul a pokol.
- És a másik…?
- Piton professzor? Õ is visszatért velem.- mosolygott Samura Albus Dumbledore.- Nem kell aggódnod, Samu.

A két másik hobbit csak figyelt, de nem szólaltak meg. Aragorn bõven elégszer a tudtukra adta, hogy õk csak ócska koloncok a nyakukon.
Legalábbis Trufa és Pippin így értelmezték a fejmosást, s most duzzogtak.
Ha lett volna lelki- és testi erejük, még éhségsztrájkba is kezdtek volna…

ÃÃÃ

A Malfoy- kúriában szokatlanul csendesen közlekedett mindenki. A házimanók eltûntek, csak akkor jelentek meg, ha hívták õket. Nem tébláboltak feleslegesen…
Narcissa a szobájában ült, a tükör elõtt.
Arcát vizsgálgatta.
Rég nem szeretkezett már sem Lucius- szal, sem mással… habár az õ életében is voltak futó kalandok. Elvégre õ sem volt fából, és még csak frigid sem volt, ahogy Lucius hitte…
Õ csak szerelemre vágyott, vagy jobb híján gyöngéd testi kapcsolatra. Ezt hites ura nem adta meg neki.
Ezért Narcissa Black, nevéhez méltóan, feketén szerzett magának örömöt. Néha szó szerint…
A feketemágia tág fogalom, abba sok minden beletartozik… s a fekete férfi sem hagyta nyugodni…
- Nem is fog soha…- suttogta a nõ saját magának. Nézte a tükörben, ahogy kiejti a szavakat, nézte csábító ajkait, ahogy mozog, s elképzelte, vajon miért nem vonzódik hozzá AZ a férfi…
Mai vadulásuk Lucius- szal maga volt a menny és a pokol egyszerre, de tudta, hogy ez öt éven belül nem fog megismétlõdni, mert õ nem akarja.
Nem kívánta Lucius-t ( a hülye nõõõõõje!-J a szerk.) , mert nem akarta, hogy durván fogdossa a mellét, vagy erõszakosan a falhoz vágja, miközben állat módjára meghágja és gusztustalan szavakat üvölt a fülébe…
- Biztos, hogy nem engem látsz, amikor megdugsz, Lucius Malfoy!- dünnyögte újra a nõ, s kibontott, szép, szõke haját kezdte fésülni.

Draco még aludt, az asszony többször benézett hozzá. Fia már a saját szobájában pihente ki a másik sötét úr árnyait.
Mellkasa egyenletesen hullámzott, ami Narcissát megnyugvással töltötte el.
- Drága, egyetlen, kicsi fiam…- nyögte mindannyiszor, ahányszor csak belépett hozzá, s csak
Nézte.
Nézte.
Mintha át akarná venni minden fájdalmát s szenvedését…
Narcissa rettegett, amikor Draco megszületett, hogy Lucius elveszi majd tõle. Így vagy úgy, de elveszi.
Aztán amikor a kisgyerek 11 éves lett, apja egy távol lévõ mágusiskolába akarta betuszkolni, mert az megfelelõ alapokat ad a sötét varázslatokhoz… de a nõ bátran kiállt akarata mellett, s Draco a Roxfortban kötött ki.
Most pedig retteg, mert nemsokára nagykorú lesz…
- Be fogja mutatni neki… édes, egyetlen, gyönyörû gyermekem… nem hagyom, hogy a te karodat is elcsúfítsa az a….
Narcissa Malfoy elhatározása már rég megszületett.
Draco nem lesz halálfaló.
Mert ha Draco beáll, õ is. Ezt fekete vérrel fogadta meg a nõ, fent, a szeánsz- szobájában…

Lucius, miután levezette feszültségét, jobb híján a nején, - mellesleg tud az a nõ, ha akar…- felment a saját rezidenciájába. Jéghideg tust vett, és vagy 20 percig állt a vízsugár alatt, hogy lenyugodjon.
Alig sikerült neki.
Draco megmenekült, de õ…
A Nagyúr könyörtelen lesz. És meglakol mindenki, aki csak a közelében lesz…
- Átkozott Dumbledore!!!- ütötte a falat Lucius, miközben a jéghideg víz mardosta bõrét. El is felejtette, hogy az öreg épp az imént mentette meg fiát a pusztulástól…
Malfoy- nak kezdett összeállni a kép.
A hazautazás.
A palantír.
Dumbledore.
- Mindent kiterveltél, te vén, ravasz róka! Te csoffatag, ráncos hülye! Te…….……..!
Dühöngése és mérge azonban hamar elpárolgott, pontosabban átalakult valami egészen mássá…
A rettegés vette át az uralmat Lucius Malfoy felett.
Minden pillanatban hívhatja a Nagyúr, s számot kell adni.
Mindenrõl.
- Piton tehet róla!- sziszegte észveszejtõ hangon, s végre elzárta a jéghideg vizet. Nem is érzékelte, hogy mennyire vacogott már…
Ám hiába volt iszonyú mérge Piton ellen is, nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ha szét is veri annak a denevérnek azt a fekete fejét… akkor is meglakol.
Voldemort
Majd
Segít.
Talán halálra kínozza… s nem lesz több gondja ezen a világon…
Mintha Lucius Piton- tól vette volna az ötleteit, a fekete hajú mágus is hasonló gondolatokkal terhelte elméjét.
Voldemort- tal.
Büntetésekkel, fájdalmakkal…
Rájött rég, hogy ez a látókõ egy hatalom, vagy az ahhoz vezetõ út egyik alappillére. Draco kezébe került, s mivel õ csak egy ostoba kölyök, be is hódolt neki…
Dumbledore pedig ezeket a különcöket ajnározza az irodájában! Õk az okozói mindennek a kínnak és szenvedésnek!
Miattuk kell bûnhõdnie Perselus Pitonnak!
- Azt lesheti bárki!- szólalt meg a homályban Piton, reszelõs hangon.
Egyszerre aztán egy lágy sóhaj vette át felette az irányítást. Megnyugvást hozott, fényt s meleget.
- Nar-ci-ssa…- tagolta lassan a férfi. - Te ostoba nõ… miért… miért… ha nem teszed meg, minden más lenne…
Piton a múlton töprengett.
Több volt benne Narcissa Black- bõl, mint sejtette, s szerette volna. Régen a nõ maga volt a tökély, s Pitonnak meg sem fordult a fejében, hogy kikezdjen vele.
Ugyan már!
Egyáltalán: hogy bárkivel kikezdjen!
Piton nem volt a nõk bálványa ( aztán most mán az!J- a szerk.), sem a férfiaké, csak, hogy félre ne értse teste szándékait…
Sokszor eltûnõdött azon, hogy vajon õ egyáltalán vonzódik- e valakihez?!
Narcissa Black megadta a választ, akaratán kívül.
Még nem volt Lucius neje, amikor találkoztak, életükben másodszor, csupán a
" jegyese".
Bál volt, hatalmas tömeg, forgatag, színek s illatok…
Piton is hivatalos volt az összejövetelre, s valami csoda folytán el is ment rá. Talán egy felsõbb hatalom irányította akkor, de a férfi teljesen átváltozott, ha nem is külsõleg…
A varázs nem szûnt meg a bálon, sõt, tovább fokozódott, s Piton azon kapta magát, hogy
Beszélget.
Ismeretlen boszorkányokkal és varázslókkal. Egyszer aztán Narcissa penderült eléje, s a férfi magabiztos lett, ám jéghideg.
Tetszett a lánynak ez a férfi, habár szöges ellentéte volt jövendõ férjének. Aznap este sokat voltak egymás társaságában.
Aznap éjszaka pedig
Még többet.

Narcissa egy pillantással maga után hívta Perselus- t, aki követte.
Egy szobába.
Hová máshova.
Aztán beteljesült a Végzetük. Piton megkapta Narcissa Black- et, aki két hónap múlva Narcissa Malfoy lett, melyet meg is pecsételtek egy Lucius féle násszal. Piton hideg fejjel tûrte, de belül lángolt.
MIÉRT?!

Narcissa azóta nem feledi Pitont, pedig lelkét eleinte mardosta valamiféle bûntudat… ami rég elillant.
Már csak az emésztõ vágy maradt, s az üresség.
Kong.
Csak kong a nõ lelke, s Pitoné.
Mint elhagyott kripták még elhagyottabb temetõkben. Egyik sem találja a helyét, mely biztosan nem a másik oldalán van…
Futó ismeretségüket azonban az Égben írták, s a Pokolban pecsételték meg.
Örökre.

( folyt. Köv. )