Cím: HP-GYU

Író: Bé-S
E-mail: kiddonoire@yahoo.fr

Jogok:
A HP univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona.
A LOTR univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. R. R. Tolkien jogutódjának tulajdona.

Nekünk az öröm marad :)

Rating: 14, vagy jelölt

Státusz: folyamatban

Megjegyzés:
Ide majd Bé-S ír valamit, ha akar

Tartalom:
HP, LOTR

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

10. A SEGÍTÕ KÉZ

 

Draco szenvedése maga volt a pokol. Vagy még rosszabb is annál...
Dumbledore tudta.
Jól tudta, miért hívta ide sürgõsen Lucius, s azt is, hogyan segíthet, ám az öreg mágus ravasz volt, sokkal ravaszabb, mint bárki képzelte volna...
Kivárt.

Narcissa ájulása villámcsapásként hatott Pitonra, önkéntelenül kapta el a nõt, aki pillekönnyû volt, nem okozott nagy megerõltetést, hogy megtartsa...
- Narcissa...- sziszegte, s ölbe kapta.- Malfoy!- szólt Lucius-nak, de az éppen csak odanézett.
- Vidd ki! Vidd innen!- utasította Pitont, aki, mit tehetett volna, kivitte az asszonyt, s az elsõ szobába ment vele, amit talált.

A puha ágy alig süppedt be a súlya alatt.
Piton csak nézte, ahogy a lecsukódott pillák meg- megrezzennek, mintha láthatatlan kezek játszadoznának vele.
Mintha Cissy álmodna...

Draco is álomban élt most, mely elõször csordultig telt élvezettel, aztán jött a feketeleves...
A Szem...
egyre forgott, egyre tüzelte a fiút, aki szinte beleroppant ebbe a hatalomba, melyet meglátott....
Most már menekült volna, mert ez a tûzgolyó kérdésekkel bombázta, s a vörös nõ eltûnt. Helyét megannyi félelmetes alak vette át, akik kényszer alatt tartották a fiút, aki úgy érezte, szétszakad a mellkasa, lemerevednek a végtagjai, szája magától beszél...
Apja titkait akarta tudni a Szem.
Majd a Nagyúrról kérdezett.
Draco nem sokat tudott Voldemort-ról, de sejtette, ha beszél, meghal. Ezt még tudatának azon csekély része súgta neki, mely éberen figyelt, s riadót fújt.
Egyre hangosabbat...

- Dumbledore! Csináljon már valamit!- üvöltötte Lucius, könnyek és izzadság keveréke látszódott szeme körül, haja csapzott volt, de nem érdekelte.
- Menjen ki, kérem.- intett az igazgató nagy nyugalomban.
Malfoy legszívesebben megráncigálta volna az öreget, hogy ne legyen már ilyen hidegvérû! Ám ehelyett ellépett az ágy mellõl, s az ajtó felé nézett.
- Ígérje meg, hogy megmenti.
-Mindent megteszek, Lucius. De tudnia kell, hogy a látókõ nem maradhat itt ezek után.
Malfoy megrándult.
' Voldemort megöl ezért.'
Vagy Draco, vagy õ... választania kellett.
- Vigye!- köpte oda Dumbledore-nak.- Vigye innen, örökre!
A mágus bólintott, majd az ajtóra mutatott. Lucius nehéz szívvel kilépett rajta, de nem mozdult el elõle.

Dumbledore odament Draco-hoz, feje fölé tartotta mindkét kezét....
S ezzel vége volt.
A bûbáj, mely a fiút magával rántotta, eddig tartott. Ha Lucius ismeri a palantírt, maga is meg tudta volna szabadítani könnyedén egyetlen örökösét a szenvedéstõl.
Ám Dumbledore nem hiába volt a legbölcsebb varázsló a világon. Ismerte a gyarlóságot, s az ostobaságot.
Lucius Malfoy ugyan nem volt buta, sem idióta, viszont tudatlanul állt megannyi rejtély elõtt.
A palantír egyike volt ezen csodáknak.
Dumbledore ezt kihasználva visszaszerezte azt Malfoy-tól.
Azaz Voldemort-tól...
-Tom... Tom...- ingatta a fejét, amikor elvette Draco remegõ kezei közül a látókövet.- Nem kaphatod meg. Úgyanúgy, ahogy sok mindent nem szabadott volna megkapnod ebben az életben. - és zsebe mélyére süllyesztette a gömböt, majd Draco pislogó szemeibe nézett.
- Fiam. Nem lesz baj. Idd meg ezt.- s elé tartott egy kis fiolát.
- Mi... mi ez?! Hol...
- Itthon vagy.- nyugtatta az agg mágus.
- Maga hogy kerül ide?!- zihált Draco.
- Majd elmeséli édesapád. Idd meg, no.
Draco felhörpintette az itókát, s mély álomba zuhant.

Dumbledore kilépett, Malfoy azonnal lecsapott rá.
- Mi történt?!
- Minden rendben.
Lucius berontott a szobába.
-Mi van vele???
-Alszik.-nézett vissza az igazgató mosolyogva.- Most ne keltsék fel, hadd pihenjen. Amint magánál lesz, valószínûleg számot kell adnia arról, mi történt, Lucius. Ezt magára bízom.
Ezzel elindult az öreg.

Narcissa lassan jobban lett. Piton megitatta élénkítõfõzettel, s már csak arcának különös sápadtsága emlékeztetett arra, hogy a nõ elájult.
- Perselus...- lehelte gyengéden.
- Narcissa. Hogy érzed magad?
-Jobban. Hála neked. Te mindig segítettél nekem...- s rámosolygott Pitonra.
-Megnézem, mi van Draco-val.
-Jobban van. Érzem.- sóhajtott Narcissa,s felkelt. Piton felé indult, akinek a keze már az ajtónyitó gombot markolta.
Ám a nõ lassan lefejtette ujjait róla, s mellkasára tette a férfi kezét.
-Érzed a szívem dobbanását, Perselus?
-Hagyd ezt.- húzta el Piton a kezét gyorsan.
- Ne.Kérlek...-s Narcissa megcsókolta a hosszú ujjakat.
Pitonon õrült borzongás futott végig, amikor meghallotta Dumbledore hangját kintrõl.
-Perselus, hogy van Narcissa?
- Uram!-s Piton kiment a szobából.

A nõ egyedül maradt vágyaival s álmaival.
Szíve hevesen vert, de már nem a fia miatti aggódás tüzelte.
Elmúlt a veszély. Anyai szíve megsúgta neki.
- Dumbledore?- lépett ki õ is a folyosóra.- Köszönöm.- hebegte, majd az öreg varázsló nyakába borult, aki óvatosan ugyan, de eltolta a nõt.
- Narcissa, kérem. Menjen most a fiához.
-Rendben.- bólintott az asszony,s alig észrevehetõen Pitonra pislantott.
Kecses csípõje ringatózott a szoknya alatt, ahogy elhaladt elõttük,s beleveszett a hosszú folyosó homályába...

-Uram. Mi volt ez?!
- Menjünk, Perselus, majd Roxfort-ban elmondom.
Ezzel lesétáltak a lépcsõn, majd hoppanáltak Roxmortsba...

Lucius csak nézte a sápadt gyereket.
Aludt.
Mélyen.
- Lucius?- sétált be Narcissa.- Mi van vele?
- Nem látod?!- mordult fel a férfi.- Dumbledore megitatta valamivel. Most alszik. Ajánlom neked, hagyd is pihenni!
-Nem szoktam zaklatni a saját tulajdon fiamat, ha pihen!- sziszegte a nõ, s kiment.- Jobb lesz, ha lejössz a szalonba! Beszédem van veled!
- Hülye kurva...!- suttogta Malfoy dühösen, s még egyszer Draco-ra nézett.- Fiam, ezzel megástad a síromat!
Narcissa már a hallban ült, keresztbe tett lábakkal, kezében egy pohár ital.
Vörösbor.
Lassan kortyolgatta.
Lucius is töltött magának, de eszébe sem jutott bort inni...
- Áh! Azt a szentségét minden istennek!- robbant ki belõle, amikor egy hajtásra kiitta a whisky-t poharából.
-Jobb lesz, ha leülsz, és elmeséled, mi volt ez a valami, ami miatt Draco csaknem meghalt!- közölte szárazon a nõ.
-Semmi közöd hozzá!- dobta le magát Lucius.- Ez csak a Nagyúrra és rám tartozik!
-Mióta bíz rád ilyen kaliberû dolgokat a Nagyúr?!
-Narcissa, ne feszítsd tovább a húrt.- Lucius nyakán megduzzadt egy ér, annyira ideges volt.
Lüktetett.
Kegyetlenül.
-Lucius. Vagy elmondod, mi volt ez, vagy...
-Vagy?!- és Malfoy elkapta a nõ karját. Arca vészesen közel volt most felesége diszkréten sminkelt pofikájához.
Nyálcseppek érték a bõrét, melyeknek alkoholszaguk volt...
-Eressz!- kiáltotta a nõ.
-Hallgass!- förmedt rá a férfi, s durván szájon csókolta Narcissát. A nõ megpróbált egy ideig ellenállni, de Lucius õsereje lehengerlõ volt.
A férfi ledöntötte a nõt, kezét lefeszítette, majd letépte róla a ruhát.
Vad zihálása betöltötte a szobát, a nõ csak a fejét dobálta ide- oda, mást nem tehetett, mert férjura megõrült teljesen.
- Gyerünk, Narcissa, éld ki buja ösztöneidet!- röhögött a nõ képébe, majd lerántotta a kis szoknyát, s durván megtolta az asszonyt.
Csapzott haja arcába hullott, erõteljes mozdulatai egyre a pamlag széle felé nyomták Narcissát, majd egyszer csak mindketten a földön találták magukat, de ez sem érdekelte Lucius-t.
Tovább vadult a nõvel, aki combjait szorosan a férfi dereka köré fonta, s felvette a ritmust. Eszelõsen szeretkeztek, mint még soha.
A halál kapujában...

Amikor mindenki megkapta azt, amire vágyott, fáradtan nyúltak el a süppedõs szõnyegen.
Narcissa haja kibomlott, s most szétterült fényesen, szõkén Lucius vállán.
A férfi alig mozdult meg, csak felrántotta nadrágját, s lesöpörte magáról neje szétszakított holmijait.
- Ezt nevezem én szexnek, drágám!- szólt oda a nõnek, majd feltápászkodott, s elhagyta a szalont.
Narcissa legboldogabb szeretkezése volt ez. Életében elõször olyan csodák tárultak fel elõtte, melyekrõl nem is tudott.
S mindvégig egyetlen férfit látott maga elõtt, de az nem Lucius Malfoy volt...

( folyt. Köv. )