Cím: HP-GYU

Író: Bé-S
E-mail: kiddonoire@yahoo.fr

Jogok:
A HP univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona.
A LOTR univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. R. R. Tolkien jogutódjának tulajdona.

Nekünk az öröm marad :)

Rating: 14, vagy jelölt

Státusz: folyamatban

Megjegyzés:
Ide majd Bé-S ír valamit, ha akar

Tartalom: HP, LOTR ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

5. Ami elkezdõdött...

'Átlát rajtam, semmi kétség. A kétkedés ideje immár... lejárt.'

 

Piton a hoppanálásból térdre érkezett a kis tisztásra. Valahogy furcsán nyugodt volt minden. És amikor jobban körülnézett, érzékszervei elárulták neki, nem ott van, ahol lennie kéne.
Azaz mégis...
- Mi a fene...- kapta körbe a tekintetét.
Minden ugyanolyan volt, tehát minden megváltozott.
- Ha azt akarod, hogy minden ugyanolyan maradjon, mindennek változnia kell...- súgta a fekete varázsló elmélázva, ami igazán nem volt rá jellemzõ.
Térdcsontja lüktetett, de korántsem ez volt a legzavaróbb tényezõ ezen a megdermedt délutánon.
Az ég sötét volt, Piton mégis tudta, hogy a nap még nem mehetett le... ám a fellegek messze elõtte tornyosultak.
'Nem fognak ideérni, hisz azok odarögzültek Mordor éjfekete földje fölé.'
- Mi?! Már teljesen elment az eszem?!
Piton belsõ hangjai...
A varázsló leült a kemény földre, ami forró volt. Izzott a levegõ. Ott, a messzi távolban.
A férfi beszívta a levegõt. Mélyet lélegzett, ám ez is parázsként marta torkát és légcsövét.
- Hová a fenébe hoppanáltam?!- húzta elõ pálcáját, ám rögtön vissza is csúsztatta talárja mély zsebébe.
' Erre nem lesz szükség. Csak figyelj. '
Piton megfeszült. A hang,a mi hozzá szólt, földöntúli nyugalmat árasztott. Belülrõl jött, mégsem belõle. Nem az õ megszokott belsõ hangjainak egyike tört ki agya rejtett zugaiból... ez egy
Nõi hang.
Ezzel egyidõben, ahogy a hang eltûnt, a horizont kitágult Perselus Piton elõtt.
Ült, mégis úgy érezte, villámsebesen utazik az Idõben és a Térben.
A fellegek elnyelték alakját, az orkán zúgott és...
A Végzet Hegye.
A hegy ontotta gyomrából a fertelmes mordori izzást. A Szem pedig... figyelt.
Piton már tudta.
Most nem szabad elmulasztania egyetlen pillanatot sem.
' Ez hát a küldetésem?! '
- Na persze!- horkantott volna fel. Csakhogy már rég nem volt abban a Dimenzióban, hogy szóhoz jusson.

**

Lucius Malfoy istentelen dühe hamar elpárolgott. Narcissa kegyetlenül fel tudta idegesíteni.
- Az a nõ egy vipera! Szerencséje, hogy fiút szült nekem!- szorongatta a borospoharat, immár hatalmas hálószobájában ülve.

Ha ez a szoba mesélni tudna... megélt egy- két érdekes mozzanatot Lucius Malfoy életébõl.
Nászéjszaka egy érintetlen, hamvas lánnyal, aki megremegett minden egyes érintéstõl,és ugyanez, a hajdanvolt, szinte megközelíthetetlen fiatal lány aztán házasságuk második évében, karján elsõszülött csecsemõjükkel, ugyanitt mérget kevert hites ura poharába, miután az jól elpáholta.
' Még jó, hogy mindig is hülye voltál a méregkeveréshez, drágám!' - gondolta Malfoy fintorogva.
Aztán jöttek a szeretõk egymás után. A szõke arisztokrata itt élte ki minden perverz vágyát és fékezhetetlen dühét. Nem egy nõ élete és halála száradt az õ lelkén.
Ide jött minden egyes Voldemort- nál tett látogatás után, hogy õ is ugyanazt adja áldozatainak, amit õ maga szenvedett el.
' Te soha nem lehetsz Õ! '
A Nagyúr.
A kínzás mestere.
A látás mûvésze.
Az Élet és a Halál ura.
- És most már egy Gyûrû ura is akar lenni.- dünnyögte Lucius félrészegen. - Piton elhozza neki azt a Nagy Hatalmat, amivel majd... - és Lucius Malfoy erõs kezei közt darabjaira hullott az elegáns kristálypohár. A fehérbor végigcsorgott ujjai közt, de a férfi szinte nem is érezte.
Voldemort ma olyan helyre repítette el, ahol megláthatta, mi az, ha valakinek Hatalma van.
Malfoy nevetséges hatalom- elképzelései eltörpültek amellett, amit ma látott. Egy porszemnek érezte magát, és tökéletesen megértette: ha Voldemort nem szerzi meg ezt a Gyûrût, akkor...
Megöl mindenkit maga körül.

**

- Áh! Samu!- kiáltott fel Frodó.
- Frodó uram!
- Frodó!- ugrott oda Aragorn is.- Mit érzel?
- Nagyon erõs... a Gyûrû... húzza a nyakamat... meg kell szabadulnom tõle! - sikoltotta aztán a kis hobbit és megrándult.
- Akarja...- suttogta hirtelen.- Adjátok oda neki. Adjátok oda neki!- suttogása üvöltéssé erõsödött, majd dobálni kezdte magát.- Vegye le rólam valaki! Vegyétel LE!
Dumbledore Frodó- hoz sietett és fölé helyezte bal tenyerét.
Az izzás szûnni kezdett, a hobbit lecsillapodott.A felszínen. Ám szívében rettenetes fájdalom és halálfélelem dübörgött.
- Akarja... õ is... akarja...- nyögte a szavakat, aztán félrebillent a feje.
- Mi törént vele?!- nézett fel Samu sírva.
- Semmi, barátom. Enyhítettem kissé félelmén.- mosolygott rá az õsz hajú varázsló, de aztán a Vándornak odasúgott valamit.
Õ bólintott és bíztatóan Samura kacsintott.
Legolas közben mindvégig azt az utat vizslatta, ahol Malfoy eltûnt.
- Aragorn.- vonta félre Dumledore a Kószát.- Voldemort akarja a Gyûrût. Ez világos. Ám valahogy... kapcsolatba került Szauronnal.
Aragorn szeme lecsukódott.
- Ez rosszul hangzik, jóuram.
- Bizony. És aggódom Pitonért is. Elvesztettem nyomát. Ne érzékelem, merre lehet.- nézett ki az agg mágus az ablakon, nyugat felé.

**

Piton figyelme nem lanyhult.
Mordorban járt.
Mordor éjfekete följén, ahol a sötétség az úr, minden Õt szolgálja és védi. Rettentõ bestiákat látott útja során.
' Szolgák hada... erõgyûjtés. Hatalomátvétel. Riadt gyülekezés. Félelemben edzett szívek és Sorsok...'
És végre meglátta.
Két jelentéktelen alak a kopár, kietlen, izzó, gonoszságtól lüktetõ sivatagban.
' A két manószerû lény! Akik Roxfortban vannak! '
Perselus Piton a Múltat és a Jövõt látta egyszerre.
Frodó küzdelme hamarosan véget ér. A kis hobbit életereje fogytán. A Gyûrû mérgezi egyre, a Gyûrû vissza akar jutni gazdájához.
Egy gyûrû mind felett, egy Gyûrû kegyetlen, egy a sötétbe zár, mert bilincs. Az Egyetlen! Mordor éjfekete földjén, sûrû árnyak mezején.

" Minden Egész eltörött,
Minden Láng csak részekben lobban (...)
Minden Egész eltörött. "
( Ady: Kocsi- út az éjszakában )

Piton érzékszervei kiélesedtek. Tisztán látta Frodót. Nem is kívülrõl. Belürõl. ( jóvan, nem úgy!!- a szerk. )
Szíveket és lelkeket látni nem vidám móka. Piton most csak árnyakat érzett mindenütt.
A kis hobbitok kapaszkodtak. Körülöttük a végsõ harc dúlt. Õk csak mentek. Rendületlenül.
Frodó.
Samu.

Samu.
Frodó.

Gyûrû.
Gyûrû.
Gyûrûûûûû!

Dühöngõ vihar és lávafolyam.

És a Hatalom Gyûrûje egyre mérgezi Frodót.
Elesik. Samu szíve azonban bátor. Felveszi a hobbitot és feljebb jut vele. Egyre csak fel... az omladozó hegy szájához.
Test- test elleni küzdelem. Elkeseredettség és
Frodó...
Felhúzza a Gyûrût.

' Ne! '
Ne!
- Ne!- hallja Piton mindenhonnan.
Aztán megszûnik a nyomás és a hegy... kilövelli magából a legförtelmesebb lávafolyamot, ami benne volt.

Vége.

' Az egész világ szõttje kibomlott. '

Voldemort ekkor ordított hatalmasat.
Féregfark rettegve kúszott hozzá.

**

Lucius Malfoy és Albus Dumledore felkapta a fejét.
- Aragorn, azt hiszem... Piton professzor... itt van.- és az õsz varázsló kisietett az ajtón. A Vándor vetett egy pillantást Frodóra, majd Dumbledore után rohant. Legolas ruganyos lépteivel szintén követte õket.

Piton a tisztáson ébredt. De ez nem álom volt.
- Nem álom...- kóválygott a feje, térde pedig már határozottan lüktetett.
- Remek.- morogta, majd feltápászkodott és Roxfort felé vette az irányt.

Malfoy keze vérzett, ahogy a széttört pohár darabjai a tenyerébe álltak. Ám Voldemort jegyajándékának izzása mindent feledtetett vele.
- Már megint... hív a kötelesség...- állt fel a férfi és Urához hoppanált.

**

- Perselus!- várta már Dumbledore Pitont a parkban.
- Uram.- bicegett oda a varázsló.
- Jöjjön. Bent mindent elmesél.
Piton Aragorn- ra nézett és enyhe biccentéssel üdvözölte a szedett- vedett férfiút. Már közel sem volt olyan bizalmatlan a jövevényekkel szemben...

( folyt. Köv. )